Túl jól sikerült a horrorfilm reklámja, valaki úgy megijedt, hogy rendőrt hívott

  • narancs.hu
  • 2024. április 18.

Mikrofilm

Emlékezetesre sikerült Az első ómen marketingkampánya.

Nem újkeletű dolog azzal hírverést csapni egy horror körül, hogy annyira félelmetes: többen rosszul lettek vetítés közben. Már a Boris Karloff-féle, 1931-es Frankensteint is azzal promózta a Universal, hogy azt ajánlotta a filmszínházaknak, előre hívjanak mentőt és nővért a vetítéshez. De még a Lugosi Béla főszereplésévél legendássá vált Drakula bemutatójakor is beépített elájulók és ápolónőnek öltöző színészek fokozták a hangulatot, mint az Gyurkovics Tamás könyvéből kiderült.

Hasonló hatást akartak elérni a Disney-nél amikor úgy döntöttek, Az első ómen marketingkampányának részeként az újságíróknak, kritikusoknak és bloggereknek kiküldenek egy rakás borítékot amely semmi mást nem tartalmaz, mint rémisztő gyermekrajzokat. Az 1976-ban indult Omen-franchise-nak ez már a hatodik felvonása (nem beszélve az 1995-ös tévéfilmről és a rövid életű, Damien című sorozatról). Érthető tehát, hogy fel kell csiholni az érdeklődést, főleg hogy manapság tele van a padlás a régi horrorklasszikusok újabb feldolgozásaival.

Biztonságképpen a Disney azért mindenkinek küldött egy másik levelet is, megmagyarázva, hogy az egész csak vicces kis reklámhecc volt. Van aki azonban nem jutott el eddig a második levélig.

Egy Amanda Taylor nevű, Missouri államban élő blogger annyira megijedt a rémisztő gyerekrajzoktól, hogy rendőrt hívott és feljelentést tett.

„Teljesen kiakadtam. A férjem kézbe vette, mire elkezdtem sikítozni vele, hogy azonnal mosson kezet” – idézte fel, mi történt vele. Az igazsághoz hozzátartozik, Taylor amellett, hogy blogol, politikus is, aki elindult a választáson az állam képviselőházi tagságáért is. Ráadásul pro-choice, azaz döntéspárti: azt szorgalmazza, hogy a nőknek joguk legyen az abortusz mellett dönteni – érthető tehát, ha a fura gyerekrajzokat megfélemlítésként értelmezte.

A stúdió PR-heccért felelős embere, Marshall Weinbaum azt nyilatkozta, a film egyik jelenete adta neki az ötletet, amelyben feltűnnek kislányokról készült, félelmetes rajzok; ezeken az arcok ki vannak húzva. Sajnálja, ha megijesztett valakit, de mint mondta, a legtöbben inkább csak jól szórakoztak a húzáson.

Ennek ellenére Az első ómen egyelőre nem tudott olyan sikereket elérni a kasszáknál, mint a Mosolyogj, vagy a tavalyi Gonosz halott: Az ébredés. Eredetileg streamingre szánták, de a pozitív viszajelzések miatt mégis úgy döntöttek, moziba küldik – mindössze két héttel a Szeplőtlen című, Sidney Sweeney-vel támadó horror után. A 30 millióból készült film ugyan máris 35 millió dollárt hozott a konyhára, de ennek kevesebb mint fele, mindössze 15 millió dollár érkezett Amerikából, azaz külföldön sokkal népszerűbb a mozi, mint saját otthonában. A kritikák pedig kedvezően fogadták: a 81 százalékos RottenTomatoes-értékelés a zsánerhez képest kifejezetten magasnak számít.

A film az eredeti Ómen előzménytörténete: ebben egy amerikai nő Olaszországba repül, hogy az egyháznak szentelje életét, ám hátborzongató összeesküvésre lel, melynek célja, hogy világra segítség magát a gonoszt.

Az első ómen április 4. óta látható a magyar mozikban.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.