Túl jól sikerült a horrorfilm reklámja, valaki úgy megijedt, hogy rendőrt hívott

  • narancs.hu
  • 2024. április 18.

Mikrofilm

Emlékezetesre sikerült Az első ómen marketingkampánya.

Nem újkeletű dolog azzal hírverést csapni egy horror körül, hogy annyira félelmetes: többen rosszul lettek vetítés közben. Már a Boris Karloff-féle, 1931-es Frankensteint is azzal promózta a Universal, hogy azt ajánlotta a filmszínházaknak, előre hívjanak mentőt és nővért a vetítéshez. De még a Lugosi Béla főszereplésévél legendássá vált Drakula bemutatójakor is beépített elájulók és ápolónőnek öltöző színészek fokozták a hangulatot, mint az Gyurkovics Tamás könyvéből kiderült.

Hasonló hatást akartak elérni a Disney-nél amikor úgy döntöttek, Az első ómen marketingkampányának részeként az újságíróknak, kritikusoknak és bloggereknek kiküldenek egy rakás borítékot amely semmi mást nem tartalmaz, mint rémisztő gyermekrajzokat. Az 1976-ban indult Omen-franchise-nak ez már a hatodik felvonása (nem beszélve az 1995-ös tévéfilmről és a rövid életű, Damien című sorozatról). Érthető tehát, hogy fel kell csiholni az érdeklődést, főleg hogy manapság tele van a padlás a régi horrorklasszikusok újabb feldolgozásaival.

Biztonságképpen a Disney azért mindenkinek küldött egy másik levelet is, megmagyarázva, hogy az egész csak vicces kis reklámhecc volt. Van aki azonban nem jutott el eddig a második levélig.

Egy Amanda Taylor nevű, Missouri államban élő blogger annyira megijedt a rémisztő gyerekrajzoktól, hogy rendőrt hívott és feljelentést tett.

„Teljesen kiakadtam. A férjem kézbe vette, mire elkezdtem sikítozni vele, hogy azonnal mosson kezet” – idézte fel, mi történt vele. Az igazsághoz hozzátartozik, Taylor amellett, hogy blogol, politikus is, aki elindult a választáson az állam képviselőházi tagságáért is. Ráadásul pro-choice, azaz döntéspárti: azt szorgalmazza, hogy a nőknek joguk legyen az abortusz mellett dönteni – érthető tehát, ha a fura gyerekrajzokat megfélemlítésként értelmezte.

A stúdió PR-heccért felelős embere, Marshall Weinbaum azt nyilatkozta, a film egyik jelenete adta neki az ötletet, amelyben feltűnnek kislányokról készült, félelmetes rajzok; ezeken az arcok ki vannak húzva. Sajnálja, ha megijesztett valakit, de mint mondta, a legtöbben inkább csak jól szórakoztak a húzáson.

Ennek ellenére Az első ómen egyelőre nem tudott olyan sikereket elérni a kasszáknál, mint a Mosolyogj, vagy a tavalyi Gonosz halott: Az ébredés. Eredetileg streamingre szánták, de a pozitív viszajelzések miatt mégis úgy döntöttek, moziba küldik – mindössze két héttel a Szeplőtlen című, Sidney Sweeney-vel támadó horror után. A 30 millióból készült film ugyan máris 35 millió dollárt hozott a konyhára, de ennek kevesebb mint fele, mindössze 15 millió dollár érkezett Amerikából, azaz külföldön sokkal népszerűbb a mozi, mint saját otthonában. A kritikák pedig kedvezően fogadták: a 81 százalékos RottenTomatoes-értékelés a zsánerhez képest kifejezetten magasnak számít.

A film az eredeti Ómen előzménytörténete: ebben egy amerikai nő Olaszországba repül, hogy az egyháznak szentelje életét, ám hátborzongató összeesküvésre lel, melynek célja, hogy világra segítség magát a gonoszt.

Az első ómen április 4. óta látható a magyar mozikban.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.