Már a republikánusoknak is ciki a gagyi vígjátékok királya

Mikrofilm

Rob Schneiderből, az egykor viszonylag sikeres humoristából és színészből, a Tök alsó és hasonló filmek hőséből levitézlett, konteóhívő komikus lett. 

Volt idő, amikor Rob Schneider még Adam Sandler-szintű humoristának számított – már ha ez valamiféle színvonalat jelent. A 2000-es évek környékén a magyar forgalmazók minden filmjét a Tök-előtaggal hozták el hazánkba – hasonlóan ahhoz, amikor a 90-es években Pauly Shore minden filmje megkapta a Kő előtagot (Kőbunkó, Kaszakő, Kő egy csapat és a többi). Az 1999-es Tök alsó, két évvel később a Tök állat, majd a Tökös csaj is viszonylag sikeres volt, a 2005-ös Tök alsó 2. – Európai turné viszont már beleállt a földbe. Azt hihettük, a hat Arany Málnára jelölt (és a legrosszabb színész díját el is nyerő) filmmel Schneider elérte a mélypontot. A mából visszatekintve azonban ez a botrányosan rossz produkció a lefelé vezető spirál egyetlen pontja volt csupán.

Mint az amerikai komikusok többsége, Schneider is standuposként kezdte, aztán minden idők egyik legnagyobb hatású szkeccsshow-jában, a Saturday Night Live-ban (SNL) ismerte meg a világ. Ez az a műsor, amely elindította többek között Dan Aykroyd, Bill Murray, Chevy Chase, Steve Martin, Eddie Murphy, Ben Stiller vagy épp Pete Davidson karrierjét. Schneider 1990-től négy évig volt a társulat tagja Chris Rock, David Spade, Chris Farley, valamint Adam Sandler mellett.

Közben mellékszerepekkel (Reszkessetek, betörők! 2.: Elveszve New Yorkban, A pusztító) építgette filmes karrierjét, és rendszeresen feltűnt a barátja, Sandler filmjeiben az 1998-as A vizesnyolcas óta. A Tök alsó sikere után úgy tűnt, Rob Schneider képes lehet túlnőni akár is Adam Sandleren is, de a Tök-filmek mellett alig akadt olyan produkció, amit képes volt elvinni a hátán. A 2006-os Lúzer SC-t a kritikusok ugyan utálták, de a kasszáknál tisztességesen szerepelt, ebben viszont két másik egykori SNL-es társával, David Spade-del és Jon Hederrel szerepelt együtt.

Az egyik utolsó nagynak szánt dobása rendezői bemutatkozása, a 2007-es Kegyenc fegyenc volt – ez azonban már Amerikában is leszerepelt, a tengerentúlra pedig csak videón jutott el, bár ebben a formában például hazánkban is elég népszerűvé vált.

Schneider lejtmenetbe kapcsolt karrierjét azonban már nem volt, ami megállítsa: egyedül szinkronszerepek és a Sandler-filmek mellékszerepei vártak már csak rá. Közben azonban Sandler is kiöregedett az ügyeletes hülyegyerek figurájából és egyre többször próbálkozott drámai szerepekben, így végül a 2017-ben a Netflixre érkező Sandy Wexler volt az utolsó film, amelyben még Schneider is kapott egy rövidke mellékszerepet. Ezt követően ugyanis mintha Adam Sandler karrierje átfordult volna, és minden agyatlan vígjátékra (Gyagyás gyilkosság és folytatása, Hubie, a Haloween hőse) jutott egy komolyabb mozi, benne egy remek Sandler-alakítással (Csiszolatlan gyémánt, Mindent egy lapra, Az űrhajós).

Schneider feltűnt még egy rövid szinkronszerepben Sandler legutóbbi animációs mozijában (Leó), utóbbi is felbukkant barátja kvázi-önéletrajzi ihletésű sorozatában (Real Rob), de valami mintha megszakadt volna közöttük azután, hogy több mint 15 filmben szerepeltek együtt, évtizedekig elválaszthatatlanok voltak, az SNL-es időkben pedig Bill Murray mindkettejüket ugyanúgy megvetette.

A hír, hogy Sandler és Schneider között kenyértörésre kerülhetett sor, először akkor röppent fel, amikor utóbbi kimaradt a Nagyfiúk 2013-as folytatásából. Ezt Schneider azzal magyarázta, hogy épp Real Rob című szitkomját forgatta, de arról is pletykáltak, hogy nem sikerült a gázsijáról megegyezni.

Lehet azonban egy másik indoka is annak, hogy a két színész eltávolodott egymástól:

ahogy Schneider karrierjének leáldozott, úgy lett belőle egyre hangosabb konteóhívő és Trump-támogató.

Korábban egész életére elkötelezett demokratának vallotta magát, 2013-ban azonban már a republikánusokkal szimpatizált. Egy interjúban azt nyilatkozta, Gavin Newsom, Kalifornia demokrata kormányzója tehet a pálfordulásáról. „Nem akarom, hogy a Demokrata Párt tönkretegye az életemet. Márpedig nincs olyan, amibe ne akarnának beleszólni” – nyilatkozta, hozzátéve, sok hollywoodi színészt ismer, aki ugyanígy érez, de szerinte a karrierjük miatt nem merik ezt elmondani.

Sokak szerint ezzel egyenesen Sandlerre célzott – ő viszont soha nem beszélt nyíltan politikai elkötelezettségéről. Schneidernek azonban ekkor már nem igazán volt félnivalója, hiszen karrierje régóta parkolópályán állt. „A demokraták, a saját pártom elhagyott engem. Szóval most én is elhagyom őket” – fogalmazott Schneider egy videóban a repulikánus Tim Donnelly mellett kampányolva.

2012-ben a gyermekek beoltása ellen szólalt fel, mondandóját jól ismert összeesküvés-elméletekre felfűzve, ennek köszönhetően a State Farm biztosítótársaság kénytelen volt visszavonni a reklámját, amelyben Schneider szerepelt – ő viszont a felháborodás hatására csak tovább folytatta oltásellenes szólamait.

Mint a konteóhívők nagy része, Schneider is Trump mellett, a MAGA (Make America Great Again) közösségben talált otthonra. 2015-ben még Facebook-posztban fakadt ki az elnök ellen, mert mexikói feleségére tekintettel nem tetszett neki Trump ötlete, hogy kerítést építtetne az Egyesült Államok határára. 2017-ben független szavazóként határozta meg magát, de bevallotta, hogy inkább konzervatív érzelmű, és a baloldaliak szerinte csorbítani igyekeznek a szabadságjogokat.

Schneider kiállt az olyan partvonalra tett komikusok mellett mint Louis C. K. vagy Kevin Hart, aki régi tweetjei miatt bukta az Oscar-házigazda szerepét, egy 2020-as interjúban pedig arról beszélt, hogy kiáll az „egyenlő jogok, egyenlő fizetés, a polgárjogok és a melegek jogai” mellett, de nem ért egyet a cancelkultúrával és azzal, hogy Hollywood a baloldal felé hajlik. „Ha a konzervatívokból csinálsz viccet, úgy bélyegeznek meg, mint egy tipikus hollywoodi embert. Épp ezért én mindenkiből viccet csinálok” – nyilatkozta.

A COVID-járvány, majd a vakcinák érkezésével visszatért oltásellenes nézeteihez; 2022-ben egy podcastban már egyfajta mártírként tetszelgett, akit nem érdekel többé a karrierje, csak a gyerekei és a hazája jövője. A Rolling Stone gyűjtése szerint erre a legjellemzőbb reakció az alábbi komment volt:

„Az, hogy Rob Schneider azt mondja, nem érdekli, ha odavész a karrierje olyan, mintha azt mondanám, hogy nem érdekel, hogy meghízok – már rég megtörtént”.

Tavaly megjelent Rob Schneider: Woke Up in America című standup különkiadásában már nyíltan ment neki Joe Biden demokrata elnöknek, az egész woke-kultúrának és a transzneműeknek – és az is árulkodó, hogy ez már nem a Netflixen, hanem a jobboldali Fox csatorna streamingfelületén jelent meg. Az előadásában már azzal is viccelődött, hogy nemcsak Trumpra szavazott, de három-négy szavazatot is beledobott a ládába.

A jelek szerint azonban a jobboldalon sem lelt biztos menedékre a „woke-elnyomás” elől menekülő komikus. A Politico beszámolója szerint Schneider tavaly fellépett egy republikánus rendezvényen, a félórásra tervezett haknijának azonban tíz perc után véget vetettek, mivel a jelenlévők túl sértőnek és szabadszájúnak találták őt. A beszámolók szerint a fellépés tele volt rasszista viccekkel, többek között az ázsiaiakon is előszeretettel gúnyolódott. Cindy Hyde-Smith szenátor olyan gusztustalannak tartotta az előadást, hogy egyszerűen felállt és kisétált a fellépésről.

A rendezvényen körülbelül 150-en vettek részt, köztük 40-en a szenátus vezérkarába tartoztak – másnap mindenki írásbeli bocsánatkérést kapott a szervezőktől. Szerintük Schneider megszegte azt a szóbeli megegyezést, amely szerint a fellépésén igyekszik tisztán és rendesen viselkedni. Egyelőre nem tudni, ezzel Schneider vajon végleg kiesett-e pikszisből a republikánusoknál, mindenesetre még mindig ott van neki a függetlenként induló Robert F. Kennedy Jr., az ismert konteóhívő, „a leghülyébb Kennedy”, aki függetlenként indul az amerikai elnökválasztáson, és akinek adománygyűjtő kampányrendezvényén Schneider idén februárban fellépett.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk