VERZIÓ

Üdvözöljük Szodomában

  • - kg -
  • 2018. november 30.

Mikrofilm

„Ez Afrika. Ez Szodoma. Úgy kell dolgoznod, mint egy oroszlánnak” – jelenti ki egy idősebb szeméttelepi munkás, tán már elmúlt húsz is. Épp tisztálkodik az infernális viszonyok közt. Szinte érezni az égő e-szemét szagát, itt-ott tüzek égnek, a pénzzé tehető fémeket nyerik ki így, az alacsonyan ülő füstfelhők homályba borítják a pokoli tájat. Elektronikus hulladék, amerre a szem ellát. És a szem, az osztrák dokumentumfilmesek kamerája elég messze ellát. Szodomában vagyunk, de nem a bibliai­ban, hanem sokkal mélyebben, a pokol egy nagyon is létező bugyrában. Postacímünk: Afrika, Ghána, Accra, Agbogbloshie – a világ legnagyobb elektronikai hulladéklerakója. „Jó hely ez. Mert itt dolgozhatok és pénzt kereshetek. Minden gyerek dolgozik…” – halljuk a nyugati világ Afrikában lerakott e-szemetével körülvett gyerekmunkást, és látjuk a helyi businessmant, aki mindent vesz, kibelezett hűtőt, szemétdombra vetett számítógépet, csak legyen benne egy kis alumínium, réz, pénzzé tehető fémecske. Ha csak egy kicsit megkapargatnánk e borzalmas szemétdombokat, jó eséllyel viszontlátnánk saját megunt okostelefonunkat – a lelkiismeret-furdalás ellen jól jönne a csontsovány telepi tehenek egykedvűsége, de ezzel nem szolgál a film. Viszont az európai jóllakottsággal szinte felfoghatatlan nyomorban nemcsak egy-egy tekintet vagy a legnagyobb kincsnek számító réz csillan meg, hanem valami a kilátástalanság abszurdjából is: két golfozó a szeméthegyen és egy fodrászat, vagy­is egy sokat látott bőrfotel a mérgező semmi közepén.

Vetítések: november 8., 21.00, Toldi; november 11., 16.00, Kino

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.