VERZIÓ

Üdvözöljük Szodomában

  • - kg -
  • 2018. november 30.

Mikrofilm

„Ez Afrika. Ez Szodoma. Úgy kell dolgoznod, mint egy oroszlánnak” – jelenti ki egy idősebb szeméttelepi munkás, tán már elmúlt húsz is. Épp tisztálkodik az infernális viszonyok közt. Szinte érezni az égő e-szemét szagát, itt-ott tüzek égnek, a pénzzé tehető fémeket nyerik ki így, az alacsonyan ülő füstfelhők homályba borítják a pokoli tájat. Elektronikus hulladék, amerre a szem ellát. És a szem, az osztrák dokumentumfilmesek kamerája elég messze ellát. Szodomában vagyunk, de nem a bibliai­ban, hanem sokkal mélyebben, a pokol egy nagyon is létező bugyrában. Postacímünk: Afrika, Ghána, Accra, Agbogbloshie – a világ legnagyobb elektronikai hulladéklerakója. „Jó hely ez. Mert itt dolgozhatok és pénzt kereshetek. Minden gyerek dolgozik…” – halljuk a nyugati világ Afrikában lerakott e-szemetével körülvett gyerekmunkást, és látjuk a helyi businessmant, aki mindent vesz, kibelezett hűtőt, szemétdombra vetett számítógépet, csak legyen benne egy kis alumínium, réz, pénzzé tehető fémecske. Ha csak egy kicsit megkapargatnánk e borzalmas szemétdombokat, jó eséllyel viszontlátnánk saját megunt okostelefonunkat – a lelkiismeret-furdalás ellen jól jönne a csontsovány telepi tehenek egykedvűsége, de ezzel nem szolgál a film. Viszont az európai jóllakottsággal szinte felfoghatatlan nyomorban nemcsak egy-egy tekintet vagy a legnagyobb kincsnek számító réz csillan meg, hanem valami a kilátástalanság abszurdjából is: két golfozó a szeméthegyen és egy fodrászat, vagy­is egy sokat látott bőrfotel a mérgező semmi közepén.

Vetítések: november 8., 21.00, Toldi; november 11., 16.00, Kino

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.