VERZIÓ

A költőnő

Mikrofilm

Magyarországról nézve hihetetlen, de az Egyesült Arab Emírségekben létezik egy Million’s Poet című, jobb kifejezés híján költészeti realityként leírható műsor. A többmilliós nézőszámokat produkáló, médiaeseményszámba menő show-ban az arab térség minden országából indulnak amatőr poéták, akik közül a legkiválóbb kapja a „zászlót”. 2010-ben nagy port kavart, hogy egy Hissa Hilal nevű szaúdi nő egészen a döntőig jutott az iszlám fundamentalizmust és a patriarchális berendezkedést kritizáló versével.

Stefanie Brockhaus és Andreas Wolff nem tesz mást, csak beszélteti a nikábba öltözött nőt, akinek személyes elbeszélésében (melynek minden mondata visszautasítja az áldozati pozíciót) tükröződnek Szaúd-Arábia politikai viszonyai, az olaj miatt átalakuló beduin életmód vagy a nők és az iszlám kapcsolata. A film kettős szerkezetbe rendezi a verseny válogatóit és Hilal beszámolóját, megkétszerezve a narratív feszültséget is: a néző izgatottan várja az archív tévéfelvételeken egyre közelebb araszoló döntőt, de a valódi dráma mégis a vetélkedő utóéletéből fakad. Hilal részvétele és merész témaválasztásai életveszélyes fenyegetéseket hoztak neki és családjának, de vitákat is generáltak, és ösztönzést, hangot adtak más nőknek, akik eddig elhitték, hogy a költészet csak a férfiak privilégiuma. Hilal többször hangsúlyozza, hogy csak rokonai védelmében visel nikábot, így arcát sosem látjuk, de büszkén élt és elmesélt életé­ből, bátor verseiből és nyílt tekintetéből egy félelmet nem ismerő, öntudatos értelmiségi vonásai rajzolódnak ki.

Vetítések: november 9., 18.00, Trafó; november 10., 20.00, Kino

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.