Magyarországról nézve hihetetlen, de az Egyesült Arab Emírségekben létezik egy Million’s Poet című, jobb kifejezés híján költészeti realityként leírható műsor. A többmilliós nézőszámokat produkáló, médiaeseményszámba menő show-ban az arab térség minden országából indulnak amatőr poéták, akik közül a legkiválóbb kapja a „zászlót”. 2010-ben nagy port kavart, hogy egy Hissa Hilal nevű szaúdi nő egészen a döntőig jutott az iszlám fundamentalizmust és a patriarchális berendezkedést kritizáló versével.
Stefanie Brockhaus és Andreas Wolff nem tesz mást, csak beszélteti a nikábba öltözött nőt, akinek személyes elbeszélésében (melynek minden mondata visszautasítja az áldozati pozíciót) tükröződnek Szaúd-Arábia politikai viszonyai, az olaj miatt átalakuló beduin életmód vagy a nők és az iszlám kapcsolata. A film kettős szerkezetbe rendezi a verseny válogatóit és Hilal beszámolóját, megkétszerezve a narratív feszültséget is: a néző izgatottan várja az archív tévéfelvételeken egyre közelebb araszoló döntőt, de a valódi dráma mégis a vetélkedő utóéletéből fakad. Hilal részvétele és merész témaválasztásai életveszélyes fenyegetéseket hoztak neki és családjának, de vitákat is generáltak, és ösztönzést, hangot adtak más nőknek, akik eddig elhitték, hogy a költészet csak a férfiak privilégiuma. Hilal többször hangsúlyozza, hogy csak rokonai védelmében visel nikábot, így arcát sosem látjuk, de büszkén élt és elmesélt életéből, bátor verseiből és nyílt tekintetéből egy félelmet nem ismerő, öntudatos értelmiségi vonásai rajzolódnak ki.
Vetítések: november 9., 18.00, Trafó; november 10., 20.00, Kino
