Ugyan a Trónok harca volt az Emmy kedvence, de ez tényleg senkit nem érdekelt

  • Szabó Ádám
  • 2019. szeptember 26.

Mikrofilm

Ekkorát sem az Oscar, sem a Grammy, sem a Golden Globe nem zuhant még.

Soha nem néztek még ennyien ilyen mennyiségű, ennyire jó sorozatot – a mindezt ünnepelni hivatott showműsor azonban egyre kevesebbeket érdekel.

Ezt az ellentmondást kellett volna feloldania az idei Emmy-gálának; mint utólag kiderült, nem sikerült neki: sorozatban másodjára döntött negatív rekordot a nézettség, ami a tavalyi 10,21 millióról 6,9 millióra zuhant. A mai, streamingszolgáltatók uralta piacon, amikor azt nézhetünk, amit csak akarunk és akkor, amikor épp jólesik, a hasonló díjátadók lomha, kihalásra ítélt dínóként vánszorognak végig az estén – ekkorát azonban se az Oscar, se a Grammy, se a Golden Globe nem zuhant még.

Ettől függetlenül nem kell féltenünk a puccos gálákat, a csatornáknak ugyanis még mindig megéri közvetíteni őket, a Netflix és társai pedig köszönik, jól megvannak a maguk programjaikkal – és azt sem bánják, ha műsoraik halomra nyerik magukat a rivális közvetítőknél. Idén a leköszönő Trónok harcának köszönhetően a Netflix-HBO csatát ugyan a jelölések után a díjaknál is utóbbi nyerte, azért előbbinek sincs oka szomorkodni: az HBO 34, a Netflix pedig 27 szoborral gazdagodott.

Hiába a sok petíció, a rajongók dühe, a kritikusok egyöntetű fanyalgása, a tévésorozatok királya mindent visz

A Netflix-HBO versenyt most az utóbbi nyerte - nagy fölénnyel. Kihirdették a legnagyobb presztízsű televíziós díj, az Emmy jelöltjeit - az igazi kérdés az volt, a viccszámba menő záró évad ellenére kedvenc marad-e az HBO sorozata.

Őket követi az Amazon 15 győzelemmel, és csak utána következik a négy legnagyobb, hagyományos tévécsatorna: az ABC-CBS-Fox-NBC csapat összesen 16 Emmy-t nyert, ami új negatív rekord.

Ráadásul ebből mindössze két darabot, a Saturday Night Live című szkeccs-show elismeréseit adták át a tévéközvetítés alatt, a többit a nem sugárzott Kreatív Emmy keretében kapták a csatornák. Nem elég tehát az alacsony nézettség, még az elismerések sem akartak jönni! A nézettség mellett

mintha a gála nívója is csökkent volna:

az Oscar után itt is mellőzték a házigazdát, ez azonban nem jelentette azt, hogy megúsztuk a kínos poénkodást: szinte mindegyik díjátadó vagy konferáló igyekezett emlékezetessé tenni saját két percét, de csak keveseknek sikerült.

Például Ben Stillernek, aki több legendához hasonlóan Bob Newhartot is eltemette beszédében, ő viszont mindezt kikérte magának.

Ami a díjakat illeti:

szokás szerint akadtak papírformák és meglepetések is. Előbbi kategóriába tartozik

  • a The Marvelous Mrs. Maisel két díja (Tony Shalhoub és Alex Borstein mellékszereplők), ami mellé a sorozat további hatot nyert a kreatív Emmyknél;
  • a Csernobil elismerései (írás, rendezés és maga a limitált széria),
  • és igen, a Trónok harca győzelme is a királykategóriában.

Hiába ugyanis a gyerekes tiltakozóakciók, a sorozat már most a tévétörténelem része, és a borzalmas befejezés ellenére még mindig milliók kedvence.

  • A legjobb drámasorozat elismerésénél is több kérdést vett fel Peter Dinklage díjazása – meglepetésre ő kapta a sorozat egyetlen színészi díját.
  • Szintén váratlan volt a Fleabag díjesője: az egyedi vígjáték hat Emmyt söpört be, közte a legjobb komédia, és az ahhoz társuló írás, rendezés és női főszereplő elismerését is, többek között a leköszönő Veep – Az alelnököt, vagy épp a már emlegetett The Marvelous Mrs. Maiselt kiütve.
  • A Central Park-i Ötökről szóló When They See Ust imádták a kritikusok, a castingja mellett azonban csak fiatal főszereplője, Jharrel Jeromé nyert a limitált sorozatoknál – ő azonban olyan nagyágyúk elől hozta el a díjat, mint Jared Harris (Csernobil), Sam Rockwell (Fosse/Verdon), vagy épp Hugh Grant (Egy nagyon angolos botrány).
  • A Megszállottak viadala díjazása önmagában szintén nem meglepő, az már azonban igen, hogy a díjat épp Jodie Comer kapta a női főszereplők között – kategóriájában esélyesebb volt sorozatbeli társa, Sandra Oh, Emilia Clarke (Trónok harca), vagy épp Laura Linney (Ozark) is.
  • A drámasorozatok legjobb férfi főszereplőinél ugyancsak az előzetesen legesélytelenebbnek tartott jelölt nyert: Billy Porter (Póz) lenyomta Kit Harringtont (Trónok harca), Sterling K. Brownt (Rólunk szól) és Jason Batemant (Ozark) is – utóbbi maga is alig akarta elhinni, de a rendezésért azért hazavihetett egy szobrocskát.

 

További győztesek ezen a linken böngészhetők.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.