Újabb Fűrész-mozi érkezik

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 18.

Mikrofilm

Nincs, ami megállítsa a horrorszériát.

Vannak filmsorozatok, amelyek egyszerűen nem tudnak véget érni: valószínűleg életünk végéig James Bondot és szuperhősmozikat fogunk nézni, és még az oroszországi olajmezők kimerülése után is érkezni fog pár tucat Halálos iramban-folytatás. Mindez persze nem újdonság, a klasszikus horrormozik már évtizedekkel ezelőtt csúcsra járatták az újabb és újabb bőrlehúzást: a Péntek 13-sorozatból 12 rész készült; a Halloween számlálója 10-nél jár; de Rémálom az Elm utcábanból is akad már 9.

Hasonló pályán halad a Fűrész című sorozat is: a 2004-es első rész igazi, semmiből érkező, meglepő siker volt, ami a közönséget és a kritikusokat is ámulatba ejtette. Amint azonban sorban érkeztek az újabb és újabb részek, úgy fogyott el a lendület és a kreativitás a sorozatból. A harmadik rész végén a Robin Bell alakította John Kramer, azaz Jigsaw, az elmebeteg, gyilkos játékokért felelős főgonosz meghalt – mindez 2006-ban történt, azóta hat (!) további Fűrész-rész érkezett, legutóbb tavaly Spirál: Fűrész hagyatéka címmel, Chris Rock főszereplésével.

A hírek szerint azonban továbbra sincs szó arról, hogy a sorozat befejeződjön: máris bejelentették a következő, szám szerint tizedik, egyelőre cím nélküli felvonást, amely 2023. októberében érkezik majd a mozikba. A rendezésért egy Fűrész-veterán, a hatodik és a 3D című, hetedik filmért felelős Kevin Greuter felel majd.

A Lionsgate stúdió sajtóközleménye azt ígéri, hogy bár jelenleg a történet, a szereplők és semmi egyéb nincs még tisztázva, de biztosak lehetünk benne, hogy az új mozi rabul ejti és alaposan felrázza a rajongók szívét és egyéb belső szerveit. Mindezek alapján úgy tűnik, inkább az eredeti Fűrész-sorozatot folytatják majd (azaz azt, amelyiknek a főgonosza a harmadik részben meghalt, majd a 2017-es Fűrész: Újra játékban című felvonásban visszatért), és nem a Spirál című legutóbbi spinoffot bővítik tovább – bár valószínűleg ez is csak idő kérdése.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.