Jamie Foxx addig nem mutatja be vígjátékát, amíg ilyen „túlérzékeny” világban élünk

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 19.

Mikrofilm

A film 2016 óta van dobozban, pedig Robert Downey Jr. egy mexikói férfit játszik benne.

Az Oscar-díjas Jamie Foxx most épp a Netflix legújabb mozijában, a Nappali műszakban látható, mint laza, hawaii-inges vámpírölő, nem is olyan régen pedig a rendezésbe is belekóstolt. All-Star Weekend című mozija két jóbarátról szól (a társát a Törtetők Ari Goldjaként háromszor is Emmy-t nyerő Jeremy Piven alakítja), akik jegyet nyertek egy NBA All-Star meccsre. Szórakozásuk elé azonban egy rakás akadály hárul, például egy mexikói fickó, akit Robert Downey Jr. alakít, vagy egy rasszista fehér zsaru, akit állítólag maga Foxx játszik. Emellett a moziban felbukkan Benicio del Toro, Gerard Butler és Eva Longoria is.

A filmet Foxx még 2016-ban forgatta, de azóta se mutatták be – ugyanis a mai, „túlérzékeny” világban vélhetően nem fogadnák túl jól a fentebb emlegetett, rasszista sztereotípiák kifigurázását. „Manapság nehéz mindenkinek megfelelni, ha komédiáról van szó. Megpróbálunk olyan érzékeny sarkokba betörni, ahova az emberek visszatérhetnek, ha ismét nevetni akarnak” – nyilatkozta a színész-rendező.

Mint elmondta, Robert Downey Jr.-t még a 2008-as Trópusi vihar után kereste meg a szereppel. Ebben a filmben az olyan túlságosan elhivatott method acting-színészeket figurázta ki, akik mindent megtesznek, hogy a szó szoros értelmében belebújjanak a karakterük bőrébe – épp ezért Downey Jr. figurája feketére műtteti magát, hogy eljátszhassa az afro-amerikai katonát.

Annak idején a film, és maga a színész is nagy sikert aratott, hiszen még Oscarra is jelölték – mára azonban egyre több kritikával illetik a mozit, amiért viccet csinált a blackface-ből, vagyis abból az egykor bevett eljárásból, amikor az afroamerikai szerepeket festett arcú, fehér színészek alakították, a feketéket ugyanis nem engedték a kamera elé. Hollywood rasszista történelméről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.

Foxx filmjének társfőszereplője, Jeremy Piven szerint Foxx nagyon komolyan vette a rendezést, törekedett arra, hogy minden tökéletes legyen – talán ezért van, hogy már több mint 5 év eltelt, de még mindig ragaszkodik a mozihoz. Mint Foxx elmondta, a filmet akkor fogják bemutatni, ha az emberek készek ismét önfeledten nevetni – kérdés, erre mikor került sor.

A cancel culture ellen az elmúlt időszakban több színész és komikus, köztük Rowan Atkinson, John Cleese, Jerrod Carmichael és Kevin Hart is kikelt már – nem beszélve Dave Chapelle-ről, aki egyenesen keresztesháborút indított a cancel culture ellen.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.