Utálják egymást az egykori Monty Python-tagok

Mikrofilm

Eric Idle elkeseredett és le van égve, az X-en ment neki egykori komikustársainak.

55 éve, 1969-ben alakult minden idők egyik legnépszerűbb, legnagyobb hatású – és persze legviccesebb – komikus csapata, a Monty Python. Klipjeik és vicceik a mai napig hasítanak a neten és valószínűleg sokan vannak, akik kívülről fújják legnépszerűbb szövegeiket, idézeteiket. Legsikeresebb sorozatuk (Monty Python Repülő Cirkusza) óta öt évtized, az utolsó Python-film (Az élet értelme) óta pedig 41 év telt már el. A csoport utoljára 2014-ben, tehát tíz éve állt össze; a Royal Albert Hallban rendezett egyszeri eseményből az elképesztő siker hatására tízalkalmas sorozat lett. Ám nagyon úgy tűnik, hogy újabb összejövetelre valóban nem számíthatunk, és nem csak azért, mert az alapító tagok közül Graham Chapman 1985-ben, Terry Jones pedig 2020-ban elhunyt.

A ’14-es estet rendező Eric Idle ugyanis a jelek szerint nem őriz túl kellemes emlékeket egykori pythonos társairól. A 80 éves komikus az elmúlt napokban több indulatos tweetben adott hírt felháborodásáról, vagy épp elkeseredéséről. „A mi birtokunkban van minden, amit valaha a Pythonnal csináltuk, én pedig soha nem álmodtam volna arról, hogy bevételeim ebben a korban ilyen katasztrofálisak lesznek. De úgy látszik, ha egy Gilliam gyerek a menedzsered, nem kell meglepődnöd. Egy Gilliam is elég rossz. Kettő viszont bármilyen céget csődbe vinne” – írta az X-en (korábbi nevén: Twitter) február 10-én. Az a bizonyos Gilliam gyerek nem más, mint Holly Gilliam, a Python-tagnak (és a Brazil, vagy épp a 12 majom és a Félelem és reszketés Las Vegasban rendezőjének), Terry Gilliamnek a lánya, aki közel egy évtizede menedzseli a csoport pénzügyeit. Idle nemrég kezdte árulni 6,5 millió dolláros (2,3 milliárd forint) házát, amely az ikonikus Hollywood Hillsben található Los Angelesben, voltak tehát jelei, hogy anyagilag gondban lehet. A többi Python-tag azonban John Cleese vezetésével védelmébe vette menedzserét: „Az elmúlt 10 évben Hollyval dolgoztam és nagyon hatékonynak, tiszta elméjűnek és szorgalmasnak találom őt, olyan embernek, akivel könnyű elboldogulni” -  fogalmazott Cleese (maga is a Python egyik alapító tagja), hozzátéve, hogy társai, Michael Palin és Terry Gilliam is egyetértenek vele ebben.

 
Eric Idle és felesége, Tania Kosevich. A fotó még 2018-ban készült Los Angelesben
Fotó: MTI/EPA/Nina Prommer

Idle egy későbbi kiírásában tovább magyarázta pénzügyi helyzetét. „Szóval a vicc, miszerint a 2014-es élő show azért volt, hogy Jones tudja fizetni a jelzáloghitelét, Cleese pedig a válását, nem is vicc volt…” – jegyezte meg egy tweet, mire Idle ezt válaszolta: „Pontosabban azért, hogy kifizessük az ügyvédeket és azt a hét évet, amit az a bunkó azzal töltött, hogy minket üldözött. Címzetes gazember!” Utóbbira azt a szlenget használta (git), amelyre annak idején egy szkeccset is építettek. Ez a gazember pedig Mark Forstater, a Gyalog Galopp producere, aki magára sokszor csak „a 7. Pythonként” utal, és aki beperelte Idle-t a Spamalot című Broadway-musicalből származó profit miatt. Az ugyanis a Gyalog Galopp alapján született – igaz, a darabot és annak zenéjét maga Idle írta. 2013-ban azonban bírósági döntés értelmében 1 millió dollárt kellett fizetnie Forstaternek.

Két nappal később Idle egy kérdésre válaszolva tweetben határolódott el egykori barátjától. „Hét éve nem láttam Cleese-t” – posztolta. Mint a The Hollywood Reporter megjegyzi, Cleese-nek magának is megvan a saját pénzügyi gondja (erre utalt a fentebbi célzás is): 2010-ben például azért volt kénytelen karrierje során először turnéra indulni az Egyesült Királyságban, hogy fizetni tudja válása költségeit. Persze ő ebből is viccet csinált és az egészet elnevezte Feleségtartási díj-turnénak. Cleese most ugyancsak X-en kommentálta Idle kiírását: „Mindig is utáltuk és megvetettük egymást, csak mostanában kezdett kiderülni az igazság.”

Ha mindez nem lenne elég bizonyíték arra, hogy a csoport tagjai rossz emléket hagyva váltak el egymástól, Idle még egy tweettel ráerősített. Egy rajongó az iránt érdeklődött, hogy az ABBA-hoz hassonlóan nem terveznek-e egy hologram-műsort, mire így válaszolt: „Soha többet nem csinálok Pythont. Feladtam. Hálátlan gazemberek.” Ennek ellenére a múltra jó szívvel tekint – legalábbis egy másik kiírása szerint: „Attól még szeretem és büszke vagyok arra, amit Pythonként csináltunk. Egy nagyon egyedi csoport volt. Úgy gondolok magunkra, mint egy egykori Liverpool-csapatra. Jól játszottunk együtt. Még annak idején a múltban.

De soha nem voltunk túl támogatóak egymás érzései és érzelmei iránt. Nem testvérek voltunk. Kollégák.”

Volt, aki azért még bízott egy, a csapatot bemutató netflixes dokumentumfilmben vagy -sorozatban. „Bassza meg a Netflix és basszák meg a dokumentumfilmek” – válaszolta a felvetésre a komikus. 2018 óta Pythonék több filmje és műsora is elérhető a Netflixen a tengerentúlon (Magyarországon sajnos nem), a mindezekért járó bevételt azonban Idle kevesli. De azt azért igyekezett tisztázni, hogy nem egyedül ez bosszantja: „Nem bánom, hogy nem vagyok gazdag. Inkább vicces vagyok. Nem szeretem, ha azt feltételezik rólam, hogy gazdag vagyok. Az más” – fogalmazott. Leginkább az bántja, hogy immár a nyolcadik x-et betöltve is dolgoznia kell. „Nem tudom, honnan veszik az emberek hogy ki vagyunk tömve. A Python egy katasztrófa. A Spamalot húsz évvel ezelőtt hozott pénzt. Dolgoznom kell a megélhetésért. Nem egyszerű dolog az ebben a korban” – jegyezte meg. Mint írta, jelenleg is új műsoron dolgozik. Korábban volt rá példa, hogy szinkronszerepeket vállalt (A Simpson család, Harmadik Shrek), illetve feltűnt az Álarcos énekes amerikai változatában azután, hogy 2022 szeptemberében kiderült, hasnyálmirigyrákja van, amiből a korai diagnózisnak köszönhetően gyógyult fel.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Brutális teljesítmény: gaming PC-k, amiktől leesik az állad

  • Támogatott tartalom

Egy gaming pc nem pusztán szimpla számítógép, hanem látványos erődemonstráció is. A modern gamer konfigurációk egyszerre szólnak nyers teljesítményről, vizuális élményről és technológiai precizitásról. A kérdés nem az, hogy mire képesek, hanem az, hogy mennyire tudják kiszolgálni azt az intenzív élményt, amit a mai játékok megkövetelnek.

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.