Film

Végállomás: esküvő

  • - kg -
  • 2018. október 13.

Mikrofilm

Mint tudjuk, kétféle ember létezik: az egyik él-hal az esküvőkért, a másik inkább hal, vagyis ki nem állhatja az efféle – vagy bármiféle – társasági eseményeket. Annak, aki esküvői meghívottként olvasott már ki egy teljes Szini Gyula-kötetet, ez nem újdonság, s bár Keanu Reeves és Winona Ryder nem tűnnek Szini-rajongónak, de esküvői meghívottként nagyon ismerős arcot vágnak – a savanyútól az őszinte rémületig a végstádiumos mizantrópia nagyon is emberi vonásai váltakoznak rajtuk. Bájos pszichiátriai esetek ők, de mivel a pszichiátriai esetek a legritkábban ennyire bájosak, fennáll a gyanú, hogy amit látunk, nem más, mint az egyik leghazugabb és egyben legbájosabb műfaj, amit ember valaha is teremtett: igen, egy rom-komban vagyunk, a szellemes szerelmi szenvedők és a százméteres sík-egymásratalálók versenyében. Ennek is megvannak a nagyjai, hogy csak Nora Ephronig és ne mindig Lubitschig menjünk vissza; Victor Levin egyelőre csak odáig jutott, hogy nagyon gyorsan és életszerűtlenül beszélteti Keanut és Winonát, akik különösebb átélés nélkül, de ízesen elhadarják hol szellemes, hol csak pergő pikírtségeiket. Nem lehetett könnyű ennyi szót ilyen tempóban egymás után kimondani, ez már maga bátor vállalás, miként az is, hogy a szebb napokat is látott két sztár pont úgy fest, mint két szebb napokat is látott sztár. Reeves pont azzal az arccal utálkozik és romantikázik, mint amivel máskor túszokat szed, és Ryder láttán is megannyi másik szerep ködlik fel a múltból, bár lehet, hogy csak álmodtuk a kilencvenes éveket és Gyulát.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.