Film

Tegnap

  • 2018. október 13.

Mikrofilm

Az etűdjei okán jól ismert rendezőnek számító Kenyeres Bálint első nagyjátékfilmje egyáltalán nem tipikus első film. Inkább olyan, mint egy pályája zenitjén túljutott művészfilmes fáradt, kiábrándult dolgozata. Talán az évtizedes rákészülés teszi, a terv túlhordottsága, talán a koprodukciós partnerek elvárásai, esetleg az ötfős forgatókönyvírói team beleszerelmesedése a szervesen csak ritkán kapcsolódó történetszálakba, de egy, a cselekményszövés szintjén életidegen, szimbolikáját tekintve bántóan direkt szituációkból építkező sztori végtelenül modoros kibontását látjuk. Az irritálóan ellenszenves svájci üzletember bolyongása 20 éve elvesztett szerelme után a kopár marokkói tájakon olyan, mint amikor André Téchiné Albert Camus publikálatlan novellájából dolgozik, Janisch Attila dramaturgi és Wim Wenders vágói segédletével.

Nem az a baj, hogy nehéz belehelyezkedni az elvesztett múltját, meg nem élt életlehetőségeit egyre elvakultabb, irracionálisabb szenvedéllyel kereső befektető helyzetébe. Nem is az, hogy ő maga taszító személyiség. Még csak az sem, hogy motivációi végig kérdésesek (bár az megérdemelt volna egy halvány utalást, hogy miért rúgja fel valaki a teljes életét egy ábrándkép miatt, s ha felrúgja, miért éppen most és így). Nagyobb probléma, hogy a megválaszolatlan kérdések helyett nem valami fontosabb s mélyebb összefüggés bontakozik ki, hanem fárasztóan mesterkélt jelenetek sorát kell elviselni – miközben arról lenne szó, hogy saját múltunk és a bennünk e múltról alkotott kép vajon mennyiben fedi egymást.

Forgalmazza a MITTE Communications

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.