Film

Az apáca

  • - barotányi -
  • 2018. október 13.

Mikrofilm

A jó kísértetes-démonos filmek legalább két órára képesek elhitetni a többnyire szkeptikus nézőkkel, hogy világunk transzcendentális szigetelése sérült – ezért mindenféle túlvilági lények csúsznak át a réseken, sűrű huhogás, hörgés, vonyítás kíséretében. Korántsem vagyunk biztosak abban, hogy Az apáca című alkotás rutinos készítőinek is sikerült az attrakció: az átlagnál sokkal kifinomultabb Démonok között-széria laza előzményfilmje lenne ez, sajnos annak ötletessége és dinamikája nélkül. Bevált démonvadászaink helyett csapnivaló dilettánsok veszik fel a harcot a földre szállt fityulás gonosszal: mondjuk, a kezdő apácát játszó ifjabb Farmiga (Taissa) alakítása a film egyik üde színfoltja.
E fikciós valóságban természetesnek tűnik, hogy 1952-ben, a román sztálinista diktatúra dühöngésének idején két vatikáni küldött látogat meg egy fogarasföldi apácakolostort, ahol egy kanadai expat fogadja őket – anélkül, hogy az egész klerikális csoportozatot és kémbandát Valak démonostul deportálnák a Duna-deltába.

Miután szerencsésen túltettük magunkat racionális ellenvetéseinken, már csak a székből felugrós, beszaratós részeket (jump scare) kell számba vennünk, de sajnos ezekből jóval kevesebb adódik, mint amennyit a filmhez adagolt hype alapján hittünk – a pokolból jött Valak ugyan (Bonnie Aarons értő és érzékeny alakításában) rusnya egy teremtés, de idővel őt is megszokja a szemünk. Sajna ritkán lesz abból jó film, ha a készítők egyszerre lopnak (pardon: idéznek!) a Hobbit 2-ből, a Feltámad a halálból és az Ördögűző 4-ből.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.