Film

Vidéki ballada az amerikai álomról

  • - kg -
  • 2020. december 2.

Mikrofilm

Ron Howard (RH) bizonyos állatok (bálna), lények (hableány) és foglalkozások (tűz­oltó, űrhajós) ábrázolásában jó, más dolgokban, például szegénység, ember-ember közti érzések, kevésbé.

De igyekszik, s ez méltánylandó. Az időzítése pedig kiváló. Oké, nézett az órájára RH, mindjárt itt az Oscar-szezon, csináljunk szegénységet! A rendező egyszer már járt ilyen fura életkörülmények között, de az kosztümös szegénység volt, Russell Crowe bokszkesztyűben ütötte a harmincas éveket. Most nincs se Crowe, se kosztüm, a kortárs szegénységet nehezebb is szép beállításokkal kimozogni. Hillbilly Elegy c. memoárjában J. D. Vance megírta, hogy milyen volt felnőni az USA azon részén, melyre Trump megválasztásakor csodálkozott rá a világ: a lecsúszott fehér munkások vidékein. Az Appalach-régió is ilyen, a maga szokásaival, szegénységével és a külvilág lenézésével: mondja, kedves, önöknél látni igazi rednecket?

Mi viszont J. D. felemelkedését láthatjuk, valahogy így: itt egy kis szegénység, ott egy kis erőszak, amott egy drogos anya, jaj, de érdekes! RH jó tanuló: tanár úr, kérem, én készültem, lepkehálót is hoztam, hátha úgy könnyebb befogni a korszellemet. Még szerencse, hogy Glenn Close a családon belüli erőszakot továbbörökítő, de a családért anyatigris módjára mindenre képes nagymama simán Oscart érő szerepében akkorát alakít, mint a ráadott, megyeszékhely méretű szemüveg. RH küldött egy csinos képeslapot a világnak: Üdvözlet Szegényföldről, a bátran viselt sztártokák vidékéről! Találkozunk az Oscaron, puszi mindenkinek!

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk