Film

Vidéki ballada az amerikai álomról

  • - kg -
  • 2020. december 2.

Mikrofilm

Ron Howard (RH) bizonyos állatok (bálna), lények (hableány) és foglalkozások (tűz­oltó, űrhajós) ábrázolásában jó, más dolgokban, például szegénység, ember-ember közti érzések, kevésbé.

De igyekszik, s ez méltánylandó. Az időzítése pedig kiváló. Oké, nézett az órájára RH, mindjárt itt az Oscar-szezon, csináljunk szegénységet! A rendező egyszer már járt ilyen fura életkörülmények között, de az kosztümös szegénység volt, Russell Crowe bokszkesztyűben ütötte a harmincas éveket. Most nincs se Crowe, se kosztüm, a kortárs szegénységet nehezebb is szép beállításokkal kimozogni. Hillbilly Elegy c. memoárjában J. D. Vance megírta, hogy milyen volt felnőni az USA azon részén, melyre Trump megválasztásakor csodálkozott rá a világ: a lecsúszott fehér munkások vidékein. Az Appalach-régió is ilyen, a maga szokásaival, szegénységével és a külvilág lenézésével: mondja, kedves, önöknél látni igazi rednecket?

Mi viszont J. D. felemelkedését láthatjuk, valahogy így: itt egy kis szegénység, ott egy kis erőszak, amott egy drogos anya, jaj, de érdekes! RH jó tanuló: tanár úr, kérem, én készültem, lepkehálót is hoztam, hátha úgy könnyebb befogni a korszellemet. Még szerencse, hogy Glenn Close a családon belüli erőszakot továbbörökítő, de a családért anyatigris módjára mindenre képes nagymama simán Oscart érő szerepében akkorát alakít, mint a ráadott, megyeszékhely méretű szemüveg. RH küldött egy csinos képeslapot a világnak: Üdvözlet Szegényföldről, a bátran viselt sztártokák vidékéről! Találkozunk az Oscaron, puszi mindenkinek!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.