De igyekszik, s ez méltánylandó. Az időzítése pedig kiváló. Oké, nézett az órájára RH, mindjárt itt az Oscar-szezon, csináljunk szegénységet! A rendező egyszer már járt ilyen fura életkörülmények között, de az kosztümös szegénység volt, Russell Crowe bokszkesztyűben ütötte a harmincas éveket. Most nincs se Crowe, se kosztüm, a kortárs szegénységet nehezebb is szép beállításokkal kimozogni. Hillbilly Elegy c. memoárjában J. D. Vance megírta, hogy milyen volt felnőni az USA azon részén, melyre Trump megválasztásakor csodálkozott rá a világ: a lecsúszott fehér munkások vidékein. Az Appalach-régió is ilyen, a maga szokásaival, szegénységével és a külvilág lenézésével: mondja, kedves, önöknél látni igazi rednecket?
Mi viszont J. D. felemelkedését láthatjuk, valahogy így: itt egy kis szegénység, ott egy kis erőszak, amott egy drogos anya, jaj, de érdekes! RH jó tanuló: tanár úr, kérem, én készültem, lepkehálót is hoztam, hátha úgy könnyebb befogni a korszellemet. Még szerencse, hogy Glenn Close a családon belüli erőszakot továbbörökítő, de a családért anyatigris módjára mindenre képes nagymama simán Oscart érő szerepében akkorát alakít, mint a ráadott, megyeszékhely méretű szemüveg. RH küldött egy csinos képeslapot a világnak: Üdvözlet Szegényföldről, a bátran viselt sztártokák vidékéről! Találkozunk az Oscaron, puszi mindenkinek!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
