Vannak az ellesett életnek és a mindennapi nyomorúságának nagy filmes krónikásai, talán nyugodt szívvel közéjük sorolhatjuk a brit Mike Leigh-t és Ken Loachot. Filmjeiket nézve az ember szinte megkérdezi magától, hogy miért vágyja viszontlátni a vásznon is azt a kilátástalanságot, önemésztést és piti kínlódást, amit maga is nap mint nap lát vagy talán tapasztal is.
Az Ami nem öl meg készítőit tényleg nem érdekelte más, mint hogy az elmúlt évek nagy svéd sikereinek arcait paprikajancsiként a sarokba állítsák, miközben valaki azt az instrukciót adta a mindenben nagyon tehetséges brit Claire Foy-nak, hogy miközben motorozik, nézzen morózusan.
A hetvenes-nyolcvanas évek a magyar animációs film aranykora volt, szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy az első Oscar-díjas magyar filmet (Rofusz Ferenc: A légy, 1980) rajztáblán alkották. Még beszédesebb, hogy ebben az időszakban sorra születtek az egész estés rajzfilmek, és nem csak a gyerekeknek.
A Rossz versek elismerő oklevelet kapott a szaktekintélyekből álló zsűritől, valamint a legjobb forgatókönyv díját is neki ítélték oda - közölte a Magyar Nemzeti Filmalap az MTI-vel.
A Bohém rapszódia nem sokkal több szellemidéző emlékkoncertnél, gyakran érezhetjük úgy, hogy csak muszájból gyömöszöltek valami szövegelést két szám közé.