Film

A végzet órája

Mikrofilm

Vajon Eli Roth – belezésben és kaján humorban gazdag munkássággal a háta mögött – miért adaptált egy 1973-as gyerekkönyvet? A rendező rajongói nyilván reménykedtek, hogy az alkotói kézjegy majd valahogyan megmutatkozik itt is, a kisgyerekes szülők meg nyilván ugyanettől féltek, végül egy kicsit mindannyian tévedtek és igazuk is lett. A végzet órája szerethető és idegesítő is, mindenesetre sok értelme nem volt leforgatni.

A korán árvaságra jutó, majd különc nagybácsikája révén a varázslást kitanuló Lewis Barnavelt történetének a háború utáni Amerika ábrázolása ad sajátos ízt. Rothnak vannak használható ötletei, amikor a háborúról és a gyászról beszél (a főszereplők többségét valamilyen trauma mozgatja), vagy amikor az árva fiú új otthonául szolgáló házat kell megtöltenie nyomasztó részletekkel. Tetszetős az 50-es évek amerikai popkultúrájából és a steampunk esztétikából kisülő furcsa elegy, de az üresjáratokat kitöltendő Roth gyakran nyúl bántóan infantilis, primitív humorhoz (a mélypont a fosó sövényoroszlán és a böfögő halloweentökök). A színészek teljesítménye is hullámzó: a Lewist játszó Owen Vaccaro sehogy sem találja a helyét, Jack Black és Cate Blanchett viszont elbűvölőek állandó zsörtölődésükkel és szilárd férfi-nő barátságukkal. Rothnak emellett van egy-két teljesen környezetidegen és groteszk ötlete (pl. a Jack Black-fejű kisbaba vagy a zombiként visszatérő Kyle MacLachlan), rá­adásul A végzet órájában felvetett problémákról más gyerekfilmek már beszéltek sokkal értőbben.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.