Alice Rohrwacher négy éve Cannes-ban nagydíjjal elismert kiváló filmjében, az izgalmasan szabálytalan Csodákban a csoda nem dramaturgiai fogás volt, hanem nézőpont: egy az életet tiszta szándékokkal indító, szülei elveszettségét, gyengeségét, elbukását megbocsátani tudó kamasz lánynak a nyomorúságos küszködésből mégis megképződő életöröme. Az idén Cannes-ban szintén, ezúttal forgatókönyvéért díjazott A szent és a farkas csodája, a címszereplő életre kelése (ti. Lazzaro felice – Boldog Lázár – a film címe, de hiába, magyar forgalmazó nem bírja ki címváltoztatás nélkül) éppen az efféle összetettséget nélkülözi. Ahogy a főhős maga is egy toposz, a szent együgyűség, a romlatlan tisztaság harsányan direkt szimbóluma.
A hegyek közé zárt Inviolata (Romlatlan) nevű település középkori szolgaságban élő zsellérjeit hiába szabadítja ki a kapzsi márkinő uralma alól az emberi szabadságjogok teljes hiányára rácsodálkozó rendőrség, a régi szálláshelyéről elüldözött lakosság osztályrésze éppúgy az embertelen nyomor, mint korábban, mivel megélhetést a nagyváros peremvidékén is csak a törvényen kívül talál. Ide követi a márkiék udvarházát épp kirabló falubelieket a húsz év múltán egyszer csak feltámadt Lázár, itt tesz akaratlanul is csodákat, döbbenti rá veszteségeikre meggonoszodott földijeit. A régi időkre (és a konkrétan be is idézett Szent Ferenc-legendára) utaló farkasvonyítástól a nemzeti színű gumis csúzliig nem csupán a néző képébe van tolva megannyi didaktikus allegória, de mindjárt meg is van fejtve mind.
Forgalmazza a Cirko Film
