Film

Yao utazása

  • 2019. augusztus 18.

Mikrofilm

Híres francia színész (Omar Sy) Szenegálba utazik, ősei sosem látott földjére: vendégnek, könyvet dedikálni, fogadásokon díszelegni, hotelszobából nézni az idegen fővárosra. Rajongója, a csóró kissrác titokban útra kel, hogy idolja ronggyá olvasott életrajzát dedikáltassa. Innentől bárki tudja folytatni a történetet, mert semmi nem történik benne, amit ne lehetne az első 5 perc alapján megjósolni. Naná, hogy egymásra találnak, naná, hogy a jóságos és saját kisfia hiányától szenvedő színész gondosan hazafuvarozza pártfogoltját több száz kilométerre, s persze, hogy a közös kalandok során rácsodálkozik az övétől olyannyira eltérő, mégis sajátjaként felismert életritmus nagyszerűségére. A fiú egyszerre eszes, szerény és zabálnivalóan vagány, naná, hogy a gyereket kísérvén, a saját identitása nyomába eredő hírességet útkereséssel töltött ifjúságára emlékezteti. Játszik még zene és varázslat, szép tájak, fűszeres couleur locale, meglelt gyökerek. Bele van szőve Omar Sy saját története és az emigránslét semmilyen sikertől nem múló feszültsége. Minden ízléses és könnyen fogyasztható, üde és cuki.

Épp ezért oly megdöbbentően erős az ebbe a nagy, bukolikus derűbe sehogyan se illő, mintegy véletlenül a filmben felejtett jelenet, amikor a Dakarba érkező sztár kocsija előbb lassítani, majd megállni kényszerül az imához a nyílt utcán leborult, a szállodája felé tartó celebritásra ügyet sem vető hívők többezres tömege kellős közepén. Összetett értelmű kép, hatását a későbbi jámbor kalandozás forszírozott szívmelengetése sem tudja visszavonni.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.