A péntek hagyományosan jó nap a magyar politikában: országunk vezetői (különösen a legfőbb vezető) ilyenkor szokták megosztani velünk rézüstben lepárolt, különös és elborzasztó gondolataikat. Gyakorta ezen a napon áll elő kreatív kormánypártunk a hétről hétre változó természetű elhatározásaival – csak hogy az egyszerű polgároknak és a destruktív ellenzéki kártevőknek hétvégén is legyen min rágódni a laktató főétkezések után. Tegnap egy bevált duó, Rogán és Kósa képviselők, egyben maguk is gyakorló polgármesterek (egyelőre, hiszen e két funkció hamarosan összeférhetetlen lesz) léptek a kamerák elé, s produkciójuk kapcsán csupán egy – múltjuk ismeretében méltánylandó! – pozitívumot tudnánk felhozni: ezúttal legalább nem dőlt be a forint!
| ||
Mondandójuk lényege viszont így is elszomorító: a Fővárosi Közgyűlés összetétele a jövőben távolról sem fogja tükrözni a választói akaratot, talán még annyira sem, mint a mélységesen igazságtalan és részrehajló szabályozás nyomán megválasztott Országgyűlés. Budapest éves költségvetését (és most csak egyet emelünk ki a számos feladat közül) ugyanis egy olyan testület fogja évről évre megszavazni, amelynek gerince a kerületi polgármesterekből áll. No, de hát mi is a baj ezzel, tehetnénk fel az álnaiv kérdést, hiszen őket is nép választotta? Rogán képviselő és egyelőre V. kerületi polgármester e ponton diadalittasan vitte be a tust: ez az új fővárosi önkormányzati rendszer sokkal demokratikusabb lesz, mint a most szemétbe hajítandó, hiszen ezentúl a választók döntenek a közgyűlés összetételéről, és nem pártok delegálják őket.
Értik: EMBEREK a PÁRTOK ellen – ugyan, ki az, aki nem az előbbit választaná!
A Fidesz (mely papíron maga is egy párt volna, sőt a KDNP vele együtt már egy ikerpárt!) átlátszó és hazug pluralizmusellenes demagógiáját amúgy ismerjük. Ebben a gondolatinak erős túlzással sem nevezhető rendszerben a párt per definitionem az, amely külföldi érdekeket szolgál, vagy onnan is fizetik guruló dollár/sékel/rubel vagy dinár formájában. Nem úgy a Fidesz, amely a pártok e kocsmáján felülemelkedő, nemes intézmény, helye rögvest a Nemzeti Alaptörvényben volna, pár mondattal az akácmézes vajas kenyér előtt (nem is értjük, miért nincs még ott?).
Persze Rogán és Kósa képviselők és pártjuk tisztában van azzal, hogy a kerületi polgármesterek is pártjelöltek, sőt maximalista céljuk, hogy lehetőség szerint valamennyit az a bizonyos párt (az övék) adja. Őket egy körben, relatív többséggel választják meg – így azután előfordulhat, hogy egy 35-40 százalékos támogatottságú párt a kerületek nagy többségében megszerzi a polgármesteri posztot, s ezzel meg is lesz a nagy és hangos többség a Fővárosi Közgyűlésben. Ezt nem tudja ellensúlyozni az a 9 kompenzációs hely, amit kizárólag bukott polgármester- és főpolgármester-jelölteknek tartanak fenn – már persze azon pártokénak, akik legalább 12 kerületben saját polgármester-jelöltet is tudtak állítani.
Ha valaki azt hitte volna, hogy az ellenzék demokratikus, a jogállam iránt elkötelezett pártjai számára valamiféle reményt jelentenek az áprilisi országgyűlési, részben a minapi EP-választások fővárosi eredményei, az több szempontból is csalódhatott. A Fidesz–KDNP ezekből azt a következtetést bírta levonni, hogy mivel még mindig az övé az erős relatív többség Budapesten, így olyan mechanizmust kell kitalálnia, mellyel fenntarthatja, sőt erősítheti hegemóniáját, s megakadályozhatja, hogy az ellenzék megjelenítse valódi erejét, pláne (feltéve, de kormányzatilag meg nem engedve) afféle alternatív hatalmi centrumot alakítson ki magának a közgyűlésben.
Ehhez képest a bukott káderek temetőjére, meg az új megoldás olcsóbb voltára való hivatkozás csak gúnykacajt válthat ki – pláne ha ezt Rogán „Pasa park” Antal szájából halljuk. Azt már csak mellékesen jegyeznénk meg, hogy kormányunk (azaz megint csak a Fidesz), sicher ami sicher, viszi az eszcájgot: a maga részéről megtesz mindent, hogy a reményeik szerint amúgy is fejbólintójánosok által vezetett közgyűlés feneke alól kihúzza a forrásokat és a fontos hatásköröket.
Rogánék talán azt hitték, hogy két legyet ütnek egy csapásra: a végén mindent besöpörnek, s az addig vezető úton ismét kegyetlen alkura, nemszeretem, nehezen vállalható kompromisszumokra kényszerítik vagy a meddő különállás pozíciójába szorítják az amúgy is elaprózódott, némely elemeiben (lásd az atomjaira zuhant MSZP-t) válsággal küzdő demokratikus ellenzéki pártokat. Pedig ők is vabankot játszanak az új törvénnyel: egy összefogó ellenzék Budapesten akár át is vehetné a városháza irányítását.
Bár ahogy Orbán, Kósa és Rogán pártját ismerjük, erre is akadna egy-két jó ötletük.
