Igazságot Kovács Ákosnak! – Világsztárt farag a Nemzeti Kulturális Alap

  • narancsblog
  • 2014. május 24.

Narancsblog

Arany- és platinalemezek sora, telt házas koncertek, Kossuth- és Arany Zsiráf-díj, mindez legalább huszonöt éve, megállás nélkül. Kovács Ákos munkássága olyan megkerülhetetlen fejezete a magyar popzenének, mit a popzene az 1000 (vagy 7000) éves Magyar Kultúrának, amiről utódaink minden bizonnyal kötetek légióját írják majd, konferenciák százait szervezik, Kovács Ákos életművét – nemcsak zenei, hanem irodalmi értéke kapcsán is, hiszen mint a legjelentősebb dalnok, egyúttal költő is – az általános iskolától az egyetemig (beleértve természetesen a Zeneakadémiát) kötelező tananyaggá teszik.

Ám ahogy azt megszokhattuk már, a világ igazságtalan. Élő klasszikusunkra fittyet hány, a kapzsi külföldi impresszáriók évtizedek óta ignorálják ezt a csodálatos lángelmét, a mi fiunkat, aki megfelelő körülmények között nemcsak a Kárpát-medencében lehetne a legnagyobb, de mindenütt, ahol a jó zenére, tartalmas szövegekre és páratlan színpadi egyéniségre kíváncsiak az emberek. Kovács Ákosnak már régen világsztárrá kellett volna válnia – nem vált, aminek csak egyetlen magyarázata lehet: a globális show-biznisz marionettbábokat mozgató, kapzsi menedzserei tartanak attól, hogy Kovács Ákos révén a valós értékeket közvetítő magyar kultúra győzedelmeskedjék, a mostani szemfényvesztés helyett a tartalmas szórakozás diadalmaskodjon.

Mondhatnánk azt, hogy a világ igazságtalan, ám szerencsére ma már nem kell ebbe belenyugodnunk. Olyan kormány áll az ország élén, amelyik mindenek elé helyezi a magyar érdekeket, és a maga eszközeivel igazságot szolgáltat. Ha szükség van rá, beavatkozik, és ahogy azt az elmúlt négy évben láthattuk, a siker garantált. Valami hasonló történik most is azzal, hogy a Nemzeti Kulturális Alap 10 millió forint vissza nem térítendő támogatást adott, hogy Kovács Ákos Karcolatok című jubileumi műsorát Párizsban, Rómában és Moszkvában is bemutassa.

Persze most is vannak – nem is kevesen –, akiknek semmi sem jó, de ne is törödjünk velük! Mert igaz, hogy a tízmillió forint az üres adathordozók (CD-k, DVD-k, pendrive-ok, merevlemezek) után befizetett jogdíjakból származik, vagyis abból a pénzből, amit korábban az Artisjus osztott szét a hazai zenészek között, de azok mit csináltak a pénzzel? Jól zsebrevágták. Az jobb volt?

10 millió persze szerény összeg, így csupán a helyi magyar intézetekben lesz látható-hallható e remekmű, de így is megvan az esély, hogy Ákos elinduljon a fények útján. Elég, ha akad a nézők közt egy oligarcha vagy egy keresztapa, aki elalélva a látottaktól-hallottaktól, meghívja őt valami családi rendezvényre, mondjuk Rihanna vagy Robbie Williams helyett, onnantól kezdve pedig bármi lehet.

Leginkább az, hogy az NKA további tízmilliókkal segíti Kovács Ákost.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.