Arany- és platinalemezek sora, telt házas koncertek, Kossuth- és Arany Zsiráf-díj, mindez legalább huszonöt éve, megállás nélkül. Kovács Ákos munkássága olyan megkerülhetetlen fejezete a magyar popzenének, mit a popzene az 1000 (vagy 7000) éves Magyar Kultúrának, amiről utódaink minden bizonnyal kötetek légióját írják majd, konferenciák százait szervezik, Kovács Ákos életművét – nemcsak zenei, hanem irodalmi értéke kapcsán is, hiszen mint a legjelentősebb dalnok, egyúttal költő is – az általános iskolától az egyetemig (beleértve természetesen a Zeneakadémiát) kötelező tananyaggá teszik.
Ám ahogy azt megszokhattuk már, a világ igazságtalan. Élő klasszikusunkra fittyet hány, a kapzsi külföldi impresszáriók évtizedek óta ignorálják ezt a csodálatos lángelmét, a mi fiunkat, aki megfelelő körülmények között nemcsak a Kárpát-medencében lehetne a legnagyobb, de mindenütt, ahol a jó zenére, tartalmas szövegekre és páratlan színpadi egyéniségre kíváncsiak az emberek. Kovács Ákosnak már régen világsztárrá kellett volna válnia – nem vált, aminek csak egyetlen magyarázata lehet: a globális show-biznisz marionettbábokat mozgató, kapzsi menedzserei tartanak attól, hogy Kovács Ákos révén a valós értékeket közvetítő magyar kultúra győzedelmeskedjék, a mostani szemfényvesztés helyett a tartalmas szórakozás diadalmaskodjon.
Mondhatnánk azt, hogy a világ igazságtalan, ám szerencsére ma már nem kell ebbe belenyugodnunk. Olyan kormány áll az ország élén, amelyik mindenek elé helyezi a magyar érdekeket, és a maga eszközeivel igazságot szolgáltat. Ha szükség van rá, beavatkozik, és ahogy azt az elmúlt négy évben láthattuk, a siker garantált. Valami hasonló történik most is azzal, hogy a Nemzeti Kulturális Alap 10 millió forint vissza nem térítendő támogatást adott, hogy Kovács Ákos Karcolatok című jubileumi műsorát Párizsban, Rómában és Moszkvában is bemutassa.
Persze most is vannak – nem is kevesen –, akiknek semmi sem jó, de ne is törödjünk velük! Mert igaz, hogy a tízmillió forint az üres adathordozók (CD-k, DVD-k, pendrive-ok, merevlemezek) után befizetett jogdíjakból származik, vagyis abból a pénzből, amit korábban az Artisjus osztott szét a hazai zenészek között, de azok mit csináltak a pénzzel? Jól zsebrevágták. Az jobb volt?
10 millió persze szerény összeg, így csupán a helyi magyar intézetekben lesz látható-hallható e remekmű, de így is megvan az esély, hogy Ákos elinduljon a fények útján. Elég, ha akad a nézők közt egy oligarcha vagy egy keresztapa, aki elalélva a látottaktól-hallottaktól, meghívja őt valami családi rendezvényre, mondjuk Rihanna vagy Robbie Williams helyett, onnantól kezdve pedig bármi lehet.
Leginkább az, hogy az NKA további tízmilliókkal segíti Kovács Ákost.
