A megvalósult Orbánia: stadiont formázó vetítőhely épült az Eb-re Csepelen

  • narancs hu
  • 2016. június 12.

Narancsblog

Makovecz Imre és Lenin szelleme a gyárkapuban találkozik Orbán Viktorral.

A Magyarországon – közismert okokból – tomboló stadionépítési téboly újabb tragikomikus állomásához érkezett. Immár tényleg kozmikus méreteket ölt a hülyeség. Budapest XXI. kerületében, Csepelen, az egykori Csepel Vas- és Fémművek valamikori 1-es kapuja és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola közötti üres telkeken, ha úgy tetszik téren, hatalmas, stadiont formázó vetítőhely épült a labdarúgó-Európa-bajnokságra – természetesen közpénzből. A vonatkozó beszámolók szerint az önkormányzat roppant büszke is a láthatóan méregdrága műalkotásra, amelyben az M4 nevű állami sporttévé közvetítéseit nézheti majd, némi élő szakértéssel és tánccal fűszerezve Csepel nagyérdemű lakossága, ingyen és bérmentve. Mert itt gondoskodva van ám a dolgozók jó közérzetéről.
Magunk is jártunk a helyszínen, s elszörnyedtünk az aránytévesztés e gátlástalan diadala láttán (aránytévesztés: egyebek mellett a nyalásban, ezt ugye nem kell magyarázni). A stadionnak látszó valamiről a kocsmablog nevű portál közöl bő képanyaggal színesített beszámolót, tényleg érdemes megnézni, bár bizonyosan élőben és üzem közben az igazi. A mi csapatunk Izland elleni meccsét például a szovjet ellen 44 éve épp az Eb-elődöntőben 11-est vétő Zámbó Sanyi bácsi fogja értelmezni. És így tovább…
Az idézett portál azért feltesz két kérdést: mi lesz a nyilvánvalóan aranyáron felhúzott épület sorsa a meccsek után, s vajh megtudjuk-e valaha, hogy mennyibe is fájt ez a cirkusz a csepeli köznek. Addig viszont örüljünk, hogy e stadionkában a legendás Csíki sört csapolják, mert székely–magyar az egytestvér itt. S bánkódjunk, hogy szegény Makovecz Imre és az alkotmány helyével szemben régebben szoborként strázsáló Lenin elvtárs ezt már nem érhették meg. Most mind a ketten gratulálnának, no, nem a művet létrehozó Borbély Lénárd fideszes polgármesternek, hanem a nagy mű szellemi atyjának, Orbán Viktornak.

UPDATE!!!

A polgármester a csepeli önkormányzati portállal ismertette, hogy mi lesz az építmény sorsa az Eb után: „Bolondok lennénk lebontani, hiszen a foci-Eb után jön az olimpia, jövőre az úszó-világbajnokság, két év múlva pedig foci-vb. Egy olyan új rendezvényteret hoztunk létre, amely nemcsak sportesemények alkalmával hozza össze a csepelieket, hanem koncertek, családi rendezvények megtartására is kiválóan alkalmas” – mondta Borbély Lénárd.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.