A megvalósult Orbánia: stadiont formázó vetítőhely épült az Eb-re Csepelen

  • narancs hu
  • 2016. június 12.

Narancsblog

Makovecz Imre és Lenin szelleme a gyárkapuban találkozik Orbán Viktorral.

A Magyarországon – közismert okokból – tomboló stadionépítési téboly újabb tragikomikus állomásához érkezett. Immár tényleg kozmikus méreteket ölt a hülyeség. Budapest XXI. kerületében, Csepelen, az egykori Csepel Vas- és Fémművek valamikori 1-es kapuja és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola közötti üres telkeken, ha úgy tetszik téren, hatalmas, stadiont formázó vetítőhely épült a labdarúgó-Európa-bajnokságra – természetesen közpénzből. A vonatkozó beszámolók szerint az önkormányzat roppant büszke is a láthatóan méregdrága műalkotásra, amelyben az M4 nevű állami sporttévé közvetítéseit nézheti majd, némi élő szakértéssel és tánccal fűszerezve Csepel nagyérdemű lakossága, ingyen és bérmentve. Mert itt gondoskodva van ám a dolgozók jó közérzetéről.
Magunk is jártunk a helyszínen, s elszörnyedtünk az aránytévesztés e gátlástalan diadala láttán (aránytévesztés: egyebek mellett a nyalásban, ezt ugye nem kell magyarázni). A stadionnak látszó valamiről a kocsmablog nevű portál közöl bő képanyaggal színesített beszámolót, tényleg érdemes megnézni, bár bizonyosan élőben és üzem közben az igazi. A mi csapatunk Izland elleni meccsét például a szovjet ellen 44 éve épp az Eb-elődöntőben 11-est vétő Zámbó Sanyi bácsi fogja értelmezni. És így tovább…
Az idézett portál azért feltesz két kérdést: mi lesz a nyilvánvalóan aranyáron felhúzott épület sorsa a meccsek után, s vajh megtudjuk-e valaha, hogy mennyibe is fájt ez a cirkusz a csepeli köznek. Addig viszont örüljünk, hogy e stadionkában a legendás Csíki sört csapolják, mert székely–magyar az egytestvér itt. S bánkódjunk, hogy szegény Makovecz Imre és az alkotmány helyével szemben régebben szoborként strázsáló Lenin elvtárs ezt már nem érhették meg. Most mind a ketten gratulálnának, no, nem a művet létrehozó Borbély Lénárd fideszes polgármesternek, hanem a nagy mű szellemi atyjának, Orbán Viktornak.

UPDATE!!!

A polgármester a csepeli önkormányzati portállal ismertette, hogy mi lesz az építmény sorsa az Eb után: „Bolondok lennénk lebontani, hiszen a foci-Eb után jön az olimpia, jövőre az úszó-világbajnokság, két év múlva pedig foci-vb. Egy olyan új rendezvényteret hoztunk létre, amely nemcsak sportesemények alkalmával hozza össze a csepelieket, hanem koncertek, családi rendezvények megtartására is kiválóan alkalmas” – mondta Borbély Lénárd.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.