Régen olvastunk egyszerre annyi hülyeséget, mint amit a dúlt keblű papminiszter, Balog Zoltán adott le ma Habony Árpád bulvárlapjának, a 888.hu-nak. Mintha csak a (harmadmagával) kérdező G. Fodor Gábor legszebb álmait látnánk megvalósulni a pillanat uralásának művészetéről, Balog olyanokat szól, hogy arra nem lehet nem odafigyelni.
A kormányzati emberszabás minisztere először elereszti a főnök kedvenc összeesküvés-elméletét a tudjukmilyen háttérhatalomról, hogy aszondja: „Az, hogy nem demokratikusan választott, hanem pénzügyi, gazdasági, egyéb érdekek által vezetett hatalmak megpróbálják befolyásolni Magyarország és más országok belső folyamatait, ez az ábécéhez tartozó ténykérdés.”
Oh, yeah, ténykérdés, mi lenne más, csak tessék szépen megnyugodni és megenni a finom ebédet. Az is ténykérdés, hogy „mi velük szemben a demokráciát védjük”.
S mivel a tények makacs dolgok, csak hasznunkra lehet a történelmi tisztánlátás is: „Amerikában még javában feketéket ostoroztak és rabszolgákat tartottak, Lengyelországban már-már olyan demokrácia volt, hogy csak na, nem beszélve a magyarokról.”
| ||
Ám mielőtt sírógörcsöt kapnánk a röhögéstől, tisztázzuk: nem csak lunátikus marhaságokat lökött Habony olvasóinak Balog. Elhagyták az ő száját sokkal ártalmasabb dolgok is, például ez: „Mindaddig, amíg nem tudtuk azt mondani, hogy mi saját erőből rendbe tettük a gazdaságunkat, amihez nem kellett a németek vagy az angolok pénze, és eközben olyan népjóléti programokat indítottunk, amelyek korábban nem voltak még soha Magyarországon, és amíg nem tudtuk megmutatni, hogy van erőnk ehhez, addig kevesebb esélyünk lett volna az igazunk bizonyítására. Lefordítva: ha gazdaságilag nem tudnak minket megrendíteni, mert stabilan állunk a lábunkon, akkor nagyobb eséllyel tudjuk megvédeni az érdekeinket.”
S ez már tényleg orcátlanság, egyfelől azért, mert épp most dől összefele gazdaságunk, mert nem kapunk annyi pénzt az EU-tól, mint korábban, továbbá azért is, mert a német autógyárak összeszerelő üzemeinek hazájában ilyeneket mondani, nos, több az, mint szimpla őrületbeszéd vagy orcátlanság. Nemes egyszerűen az igazmondás szándékos mellőzése.
