A BKV éppen nyomtatott kiadásunk megjelenési napjára időzítette bejelentését, miszerint
kivonják a francba a frissen felújított metrókocsikat.
E kétségkívül rossz hír annyiban azért időben érkezett, hogy figyelmükbe ajánlhassuk mai lapszámunk azon remek cikkét, mely ezt az egész kapitális disznóságot áttekinti.
„2014 augusztusában Orbánék kormányrendeletben rögzítették, hogy a 3-as metró szerelvényei kizárólag felújításon eshetnek át, új kocsik szóba se jöhetnek. Ezt követően a főváros meghirdette a felújításról szóló pályázatot, amire bejelentkezett az orosz Metrovagonmas is, mely cégnek az eredeti kék kocsikat is köszönhetjük – az orosz pályázó emiatt jó okkal erős esélyekkel indult a versenyen, mint ahogy az is tény, hogy új gyártású szerelvények esetén nem lettek volna ilyen jó kilátásaik a tenderen.
A pályázat előkészítése meglehetősen viharosra sikeredett; Tarlós ugyan összehívott egy külső szakértői bizottságot, de az csak egy-két alkalommal ült össze, és akkori nyilatkozataik szerint a meghívott tagok színjátéknak minősítették a bizottsági munkát.”
Egy közlekedési szakember, aki ugyancsak tagja volt e bizottságnak, ezt nyilatkozta lapunknak:
„A pályázat előkészítése során mindenki tudta az asztalnál, hogy ez a projekt csak papíron szól felújításról.”
Az a legszebb az egészben, ahogy Budapest főpolgármestere az egész ügy alatt folyamatosan tárogatta szét a kezét, amivel leginkább azt kommunikálta, hogy tudja, mi folyik mindenkinek az orra előtt, de eltűri. „Nem tudom, különös bizonyossággal nem, hogy volt-e lobbitevékenység valaki(k) részéről az oroszok érdekében, én biztosan nem folytattam ilyet, annak ellenére, hogy logikusnak látszott, miszerint orosz szerelvényekhez az oroszok értenek a legjobban” – idézi cikkünk egyéb hasonlók mellett az egyik penetráns nyilatkozatát.
Én nem lobbiztam, dehogy, mosom kezeimet, de tök logikus volt, hogy így menjen a dolog. Mint ahogy tök logikus az is, hogy most a 69 milliárdért beújított ócskavasat ki kell vonni a forgalomból, mert basszus mind a két oldalon kinyílik az ajtaja, s adott esetben simán kipotyoghatnak rajta az utasok.
S mivel ez egy tipikusan NER-történet, van a legszebbnél is szebb része, méghozzá az, hogy valószínűleg az egész felújítás dajkamese, az orosz félnél már készen várakoztak a lepasszolandó ótvar kocsik, amikor a nagy biznisz megköttetett. Figyeljék csak:
„Amikor kiderült, hogy a kb. 60 milliárd forintos kiírás ellenében 69 milliárdos ajánlattal győztek az oroszok, akkor nemzetközi példákat felhozva érveltünk a döntés ellen” – mondja Gy. Németh Erzsébet (DK), a közgyűlés tagja, hozzátéve, hogy mivel a kormány kiemelt beruházássá nyilvánította a járműbeszerzést, a különböző határidők is lerövidültek. Gy. Németh számára már a kocsik megérkezése előtt voltak árulkodó jelek, hogy a felújítási tender valóban egy színjáték volt azért, hogy az oroszok elpasszolhassák nekünk a korábban legyártott szerelvényeiket. „A pályázat elbírálása és lezárása után a közgyűlés elfogadott egy előterjesztést, amely arról szólt, hogy engedélyezzük az orosz félnek, hogy a pályázatban ígértnél gyorsabb tempóban szállíthassák a szerelvényeket. Ez is arra utal, hogy a kocsik már készen legyártva várakoztak az oroszoknál” – mondja az ellenzéki politikus.
Szép, nem? Most a kivonás hírének napján hasznos tehát, ha rögzítjük, hogy az állami szintű korrupció nemcsak szemétség, de életveszélyes is, távolról sem azokra, akik űzik, hanem azokra, akiket a rossz sorsuk metrózásra kényszerít Budapesten.
Ha pontosan akar ismerni minden sötét gaztettet a felújított metrókocsik ügyében, olvassa el e heti nyomtatott kiadásunk Keletről jött ötlet című cikkét is!
