A korrupcióban nemcsak az a rossz, hogy eltűnik a közpénz, de az is, hogy az emberek végül beesnek a metró alá

  • narancs. hu
  • 2017. június 8.

Narancsblog

A BKV-nak ki kellett vonnia a forgalomból az Oroszországban „felújított” metrókocsikat.

A BKV éppen nyomtatott kiadásunk megjelenési napjára időzítette bejelentését, miszerint

kivonják a francba a frissen felújított metrókocsikat.

E kétségkívül rossz hír annyiban azért időben érkezett, hogy figyelmükbe ajánlhassuk mai lapszámunk azon remek cikkét, mely ezt az egész kapitális disznóságot áttekinti.

„2014 augusztusában Orbánék kormányrendeletben rögzítették, hogy a 3-as metró szerelvényei kizárólag felújításon eshetnek át, új kocsik szóba se jöhetnek. Ezt követően a főváros meghirdette a felújításról szóló pályázatot, amire bejelentkezett az orosz Metrovagonmas is, mely cégnek az eredeti kék kocsikat is köszönhetjük – az orosz pályázó emiatt jó okkal erős esélyekkel indult a versenyen, mint ahogy az is tény, hogy új gyártású szerelvények esetén nem lettek volna ilyen jó kilátásaik a tenderen.

A pályázat előkészítése meglehetősen viharosra sikeredett; Tarlós ugyan összehívott egy külső szakértői bizottságot, de az csak egy-két alkalommal ült össze, és akkori nyilatkozataik szerint a meghívott tagok színjátéknak minősítették a bizottsági munkát.”

Egy közlekedési szakember, aki ugyancsak tagja volt e bizottságnak, ezt nyilatkozta lapunknak:

„A pályázat előkészítése során mindenki tudta az asztalnál, hogy ez a projekt csak papíron szól felújításról.”

Az a legszebb az egészben, ahogy Budapest főpolgármestere az egész ügy alatt folyamatosan tárogatta szét a kezét, amivel leginkább azt kommunikálta, hogy tudja, mi folyik mindenkinek az orra előtt, de eltűri. „Nem tudom, különös bizonyossággal nem, hogy volt-e lobbitevékenység valaki(k) részéről az oroszok érdekében, én biztosan nem folytattam ilyet, annak ellenére, hogy logikusnak látszott, miszerint orosz szerelvényekhez az oroszok értenek a legjobban” – idézi cikkünk egyéb hasonlók mellett az egyik penetráns nyilatkozatát.

Én nem lobbiztam, dehogy, mosom kezeimet, de tök logikus volt, hogy így menjen a dolog. Mint ahogy tök logikus az is, hogy most a 69 milliárdért beújított ócskavasat ki kell vonni a forgalomból, mert basszus mind a két oldalon kinyílik az ajtaja, s adott esetben simán kipotyoghatnak rajta az utasok.

S mivel ez egy tipikusan NER-történet, van a legszebbnél is szebb része, méghozzá az, hogy valószínűleg az egész felújítás dajkamese, az orosz félnél már készen várakoztak a lepasszolandó ótvar kocsik, amikor a nagy biznisz megköttetett. Figyeljék csak:

„Amikor kiderült, hogy a kb. 60 milliárd forintos kiírás ellenében 69 milliárdos ajánlattal győztek az oroszok, akkor nemzetközi példákat felhozva érveltünk a döntés ellen” – mondja Gy. Németh Erzsébet (DK), a közgyűlés tagja, hozzátéve, hogy mivel a kormány kiemelt beruházássá nyilvánította a járműbeszerzést, a különböző határidők is lerövidültek. Gy. Németh számára már a kocsik megérkezése előtt voltak árulkodó jelek, hogy a felújítási tender valóban egy színjáték volt azért, hogy az oroszok elpasszolhassák nekünk a korábban legyártott szerelvényeiket. „A pályázat elbírálása és lezárása után a közgyűlés elfogadott egy előterjesztést, amely arról szólt, hogy engedélyezzük az orosz félnek, hogy a pályázatban ígértnél gyorsabb tempóban szállíthassák a szerelvényeket. Ez is arra utal, hogy a kocsik már készen legyártva várakoztak az oroszoknál” – mondja az ellenzéki politikus.

Szép, nem? Most a kivonás hírének napján hasznos tehát, ha rögzítjük, hogy az állami szintű korrupció nemcsak szemétség, de életveszélyes is, távolról sem azokra, akik űzik, hanem azokra, akiket a rossz sorsuk metrózásra kényszerít Budapesten.

Ha pontosan akar ismerni minden sötét gaztettet a felújított metrókocsik ügyében, olvassa el e heti nyomtatott kiadásunk Keletről jött ötlet című cikkét is!

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.