Magyarország nekibőszült jobboldala már Budapesten sem tud meglenni kerítés nélkül

  • narancs.hu
  • 2017. június 8.

Narancsblog

De kinek falaz a rendőrség?

Érdekes beszámolót közölt a minap az atv.hu az LMBTQ közösség egy hónap múlva esedékes felvonulása kapcsán. A Hatvannégy Vármegye nevű szélsőjobboldali sejt ugyanis közleményt juttatott el a portálhoz, mely szerint tudomásukra jutott, hogy a melegek az idén majd kerítés nélkül akarnak felvonulni. (Mint ismeretes, a magyar demokratikus közélet és lelkiállapot nagyobb dicsőségére az utóbbi vonulások acélkordonok között zajlottak.) Egész pontosan így fogalmaz a közlemény: „Információink szerint idén a rendőrség biztosító sorfala nélkül kívánják megtartani a nyilvános fajtalankodásnak és vallásgyalázásnak is teret biztosító Budapest Pride-ot.” Utána természetesen az adekvát fenyegetőzés következik, miszerint a „mozgalom” ezt nem fogja szó nélkül hagyni. De mielőtt a fenyegetőzés szépségeire rátérnénk, akadjunk már ki egy kicsit azon is, hogy „információink szerint”. Honnan és főként miért is vannak egy militáns széljobboldali truppnak rendőrségi információi, mikor amúgy a magyar rendőrség szerint a magyar nyilvánosságra csak annyi tartozik, hogy… és itt most megint a portált idézzük:

„Természetesen megkérdeztük a rendőrséget is, hogy

valóban kordonok nélkül tartják-e

meg az idei Budapest Pride-ot. Cikkünk megjelenése után a következő választ kaptuk: "Megkeresésével kapcsolatosan tájékoztatjuk, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvényt a feladatellátáshoz szükséges erőkkel és az azt biztosító eszközökkel hajtja végre".”

false

A válasz tehát magyarra fordítva: kedves nyilvánosság, közöd? Köze ezek, vagyis a rendőrség szerint csak Hatvannégy Vármegyének van, mert ők kaptak (ah, valahonnan) vonatkozó információkat mégis.

Ezek után aligha marad kérdés abban a tekintetben, hogy ki kivel is van itt, úgyhogy

jöhet nyugodtan a fenyegetés

is a maga pőreségében. „Az elmúlt két évben azt mondtuk, hogy ha már nem sikerült ezt – az egyébként külföldről importált résztvevőkkel, a homoszexuális közösség többsége által is elutasított –, provokációt megakadályoznunk, akkor legalább sikerült ketrecbe zárni és a társadalom elől ezáltal elzárni.

Ha ez megváltozik, és nyílt utcabállá akarna szó szerint fajulni a felvonulás, akkor viszont nem mérlegelünk...” – nyilatkozta a csoport egyik képviselője az atv.hu-nak, mintegy a közlemény függelékeként.

…akkor viszont nem mérlegelünk…

A fenyegetés az fenyegetés, de mi az „a feladatellátáshoz szükséges erő és az azt biztosító eszköz”? Lesz kerítés végig az Andrássy úton, vagy nem? Mivel a válasz egyelőre rizsázás, annyit tudhatunk csak, hogy fenyegetőzni lehet Magyarországon, kerítések nélkül felvonulni egy kisebbségnek meg százszor is meggondolandó – s nem is csak magának a kisebbségnek, hanem inkább az ilyesmivel programszerűen kampányolóknak. Bekerítsük őket megint?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.