Az előőrs – Ma még csak Georg Spöttle ábrándozik bilincsben elvezetett újságírókról

  • narancs.hu
  • 2016. október 9.

Narancsblog

És holnap?

Valószínűleg a Nap Hülyéje rovatnak szánta az Index azt a péntek délutáni posztot, ami a köztévé biztonságpolitikai sztárjának, az ufók és a migránsok csúcsszakértőjének, Georg Spöttlének kőkemény facebook-bejegyzését idézi fel.

Spöttle nem csupán felháborodásának ad hangot („Nem is értem, hogy itt miért lehet büntetlenül támadni és kigúnyolni politikusokat, közszereplőket és minden az országához hű embert?”), de megoldást is javasol („Az ész és az erő az a mi oldalunkon van. Ezt kellene esetleg még néhány paragrafussal is megtámogatni, talán akkor a túloldalon is intelligens újságírás kezdődne”), amit nehéz lenne máshogyan értelmezni, mint úgy, hogy vágjuk sittre azokat az újságírókat, akik másképp gondolkodnak, mint Orbán Viktor.

S ami péntek délután szimpla hülyeségnek tűnt, az a tegnapi, Népszabadsággal történt események tükrében már egyáltalán nem tűnik annak. Dolgozott az előőrs. Mert amit Spöttle az észről mond, az lehet ugyan egy csalóka pillanatra nevetséges, amit viszont az erőről, az bizonyosan félelmetes,

Különösen akkor tűnik dermesztőnek, ha figyelembe vesszük, hogy a népszavazási kampány hatalmas csúsztatásait, hazugságait igen sokszor Spöttle vagy más ún. biztonságpolitikai szakértők tévés megnyilvánulásai előzték meg.

Ebben a pillanatban egy fillért nem tennénk fel arra, hogy Spöttle Facebook-ámokfutása nem talál nyitott fülekre, hogy nem fogja – akár már holnap – ezt szajkózni valamelyik erre kijelölt fideszes képviselő, államtitkár; valamelyik Németh Szilárd, ó, nem, nem Spöttle „szakértelme miatt”, sokkal inkább azért, mert a főnök még nagyobb cirkuszt akar látni. Elvezetett újságírókat. Még több becsukott lapot.

Aztán majd úgy is tudni fogja mindenki, hogy hogyan kell helyesen írni. S megértik végre az utolsó ellenállók is, hogy merre hány méter.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.