Őfelsége egyik televíziójában, az M1-en lépett fel Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az államelnöki poszt talán legfőbb várományosa. A mai megszólalás apropóját az adta, hogy a miniszter 1989 előtti papi szolgálataiért Rainer Hildebrandt-emlékéremben részesült, amiért több mint negyedszázaddal ezelőtt lelki segítséget nyújtott az NDK-ból Magyarországon át menekülőknek. A nagy presztízsű magándíjat a történész felesége, Alexandra Hildebrandt alapította, közvetlenül a névadó halála után, 2004-ben.
Most azt hagyjuk, hogy lehet ennek a díjnak éppenséggel egy olyan olvasata is, miszerint az elismerés épp arra próbálja ösztönözni a magyar vezetést, hogy térjen vissza a negyedszázaddal korábbi menekültpolitikához, hiszen Balognak ez eszébe sem jutott. Ő inkább azt olvasta ki belőle, hogy a németek csendes többsége Orbánnal van. Nos, a németek csendes többségének a fejébe nem lát bele senki, így azt is mondhatnánk ugyanennyi erővel, hogy a németek csendes többsége magasról tesz Orbán Viktorra, s Balog Zoltánról meg még a kitüntetése után sem tudja, hogy egyáltalán a világon van.
De hagyjuk a kitüntetést azért is, mert Balog igazán fontos mondandója csak e hamiskás önfény után következett, amikor azzal jött, hogy a PISA-teszt smafu. Mert „ez a teszt csak egy bizonyos – és nem biztos, hogy a legfontosabb – szegmensét méri az oktatásnak” – idézi a hvg.hu a magyar iskolaügy legfőbb pásztorát.
S ez az igazán piszkos munka; hisz ameddig az állam felelős vezetői folyamatosan csak relativizálni próbálják a magyar diákok kritikán aluli teljesítményét, addig teljesen nyilvánvaló, hogy iskoláink a szalag melletti munkára készítik fel a gyerekeinket. Az élet helyett az alattvalói létre. Papoljanak erről kormányzati szinten bármit is.
Balog Zoltánt pedig a huszonöt évvel ezelőtti teljesítménye után a maiért is kitüntethetik a németek – közelebbről az Audi vagy a Mercedes.
