Magyarország miniszterelnöke a 888-nál tett vizitje után ismét csodálatos interjúval örvendeztette meg olvasótáborát. A Veszprémi Napló online kiadásánál megjelent szöveget persze nyugodtan mondhatta volna Kádár János is, hisz másról sem nagyon szól, mint a haldokló nyugatról, s a mellette sebesvonatként elhúzó Magyarországról. Az interjú legérdekesebb része viszont az, amikor a fejedelmi többesből kilépve, a józan paraszti egyes szám első személyre ragadtatja magát a vezető. Mert minek is köszönhetjük mi ezt a sebesvonati tempót? Hát csak annak, hogy
„óvatos duhaj vagyok, konzervatív módon tervezek”.
Mondta ezt aznap, amikor kiderült, hogy 3,25 milliárdba csak a dolgozószobája kerül majd a budai várban.
A sajtó kedvence persze az volt, amikor azt mesélte, hogy „azért is jut pénz nyugdíjemelésre, családtámogatásra, gyerekek ingyenes tankönyvére, mert nem tűröm, hogy ellopják a pénzt”.
| ||
Mások – tette hozzá Hofi Géza, s csippentenie sem kellett a szemével, mert a Mikroszkóp Színpad közönsége így is értett mindent, s csapkodta a térdét. E vicc még egy hónap múlva is könnyeket csalt a magyarok szemébe, amikor decens késéssel leadta a Rádiókabaré.
De a mi kedvencünk akkor sem ez, hanem az, amikor a szónok felér a csúcsra, tudniillik, ennek az egyes szám első személyű világlátásnak és világmagyarázatnak a csúcsára – épp a legjobbkor, az utolsó mondatban, ami pedig így hangzik:
„Azt kívánom mindenkinek, hogy olyan szeretetteljes körben tölthesse az ünnepet, mint ahogy én teszem azt minden évben a saját családommal.”
Ó, hát igyekezni fogunk nyilván, s azért is hálásak vagyunk, hogy nem azt kívánta, hogy mindenki ünnepeljen úgy, mint Mészáros Lőrinc vagy Habony Árpád. De azért itt kicsit túl lett tolva mégis a sok egyes szám, hisz ilyenkor, december végén többféle ünnep is van Magyarországon. De Orbán azt mondja: „az ünnepet”, azt az egyet, az övét. S ez elég sokat elárul arról, hogyan is gondolja ő a magyar életet.
