A szokott március 15-i lózungok agresszívre hangolt adagolásából állt Orbán Viktor meglehetős hangzavarban elmondott ünnepi beszéde. A miniszterelnök fellépését kísérő demonstrációkról a közvetítésekből nehéz képet alkotni, mert a „közszolgálati” médiumok szűrték a zajt, a kiegyensúlyozottabb tájékoztatásra törekvő orgánumok viszont – egyebet aligha tehetvén – bementek a tiltakozók közé, ami nyilván felerősítette a demonstrálókat. Annyit azonban teljes biztonsággal megállapíthatunk, hogy Orbán március 15-i beszédei mutatnak egyfajta tendenciát, azt tudniillik, hogy évről évre több lesz a tiltakozó és kevesebb a rajongó, s a tiltakozók egyre hangosabbak is lesznek, az Orbán-rajongók meg egyre elkeseredettebben lökdösik, próbálják csendre inteni őket. Orbán ebben kétségkívül nemzeti egységet teremtett, egységesen utáljuk egymást minden egyes ilyen alkalomkor.
| ||
Álszentek, álszentek szövetsége ötször-hatszor is elmondva
Amúgy a helyenként kifejezetten fenyegetőre sikeredett mondandója megalapozását az az elején kivágott mondata adta, miszerint: „Itt vagyunk minden és mindenki akarata ellenére.” S erre jött a szokásos feltét: az egész rohadt világ összeesküdött ellenünk, feszt ránk ront, de mi álljuk a sarat, őrizzük a határunkat, szuverenitásunkat, mindenünket, noha köztünk járnak az álomrontók, a hazavesztők meg bánat tudja, hogy még milyen rohadékok. Brüsszelben „megtagadták a nemzetektől a jogot, hogy átalakíthassák nemzetüket, újraszőhessék gazdaságuk szövetét, kultúrájuk kaput nyithasson az új gondolatok előtt. A béke szent szövetségét hozták létre a cárok, uralkodók, de ez a szabadság ellensége lett, az álszentek szövetségévé vált”. Szóval elég beteges volt a dolog: „Brüsszelt meg kell állítanunk! Határainkat meg kell védenünk!” Hát persze: Európát hagyjuk a kerítésen kívül, s csináljunk magunknak egy jó kis zavartalan Orbánisztánt, ahol senki nem alkalmatlankodik. Ez az álszentek szövetsége be is akadt nála egy kicsit, mert kisvártatva így folytatta: „Nem vagyunk szolgái se magyar, se idegen hatalmasságoknak. Munkát adtunk magyarok százezreinek, a családokat megerősítettük. Valódi nemzeti egységet teremtettünk, az álszentek szövetsége, fenyegetése és tiltakozása ellenére.”
Utolsó részletként tán az orbáni mondandóból kihallatszó fenyegetést kell felidézni. Orbán azt mondta, de „mit kezdjünk azokkal, akiknek egyetlen örömük, hogy mások örömét elrontsák?” Majd így felelt magának: „mondhatnánk, hogy bolond lyukból bolond szél fúj”, de ő nem mondaná, inkább valami mást ajánl velük szemben, ha jól értettük, a nemzetépítés horizontját – de hiszen zavaros egy beszéd volt. Ám ha a nemzetépítés alatt a Mészáros nevű segédjének juttatott pénzeket értjük, a szándék máris világos.
| ||
Oh, az a csodálatos szökőkút
Mindezek kellő komolyságú tudomásulvételét nagyban elősegítette az a tény, s ebben közszolgálati, ellenzéki, bármilyen tévé egyformát mutatott, hogy az Orbán mögé biodíszletnek odavezényelt szerencsétlen néptáncosokkal elfelejtették levetetni árvalányhajas kalpagjukat, s a nemzet nagy pechjére egyikük pont a miniszterelnök mögött állt, ilyenformán a főnök fejéből a teljes beszéde alatt vidoran kunkorodott ki az árvalányhaj, mint afféle szélfútta szökőkút. Nagyon röhejesek voltak ők ketten, így együtt.
