A bíróságok nem tudnak mit kezdeni Orbán ámokfutásával, ezért is Gyurcsány a hibás

  • narancsblog
  • 2017. március 11.

Narancsblog

Elvileg nem nehéz megmondani, hogy mi számít közpénznek, a gond akkor van, amikor a Fidesz szándékosan felülírja az észszerűség és a tisztesség szabályait.

A magyar közéletben már hosszú hónapok, sőt évek óta folyik a vita arról, hogy a társasági adókedvezményből (tao) származó százmilliárdok közpénznek minősülnek vagy sem. Pedig a helyzet egyszerű: a tao-rendszer 2011-es bevezetése óta a cégek dönthetnek, az államnak fizetik be, avagy egy általuk kiválasztott sportklubnak, kulturális egyesületnek adják oda a társasági adójuk egy részét. Attól, hogy a cégek adójának egy része nem az államkasszába folyik be, hanem a kedvezményezett társaságokhoz jut el, még nehéz lenne hitelt érdemlően azt állítani, hogy az így már nem közpénz (Matolcsy óta: elveszítette közpénzjellegét). Pedig Orbán Viktor és a Fidesz-kormány nagyon szeretné elhitetni az emberekkel, hogy a tao minden, csak nem közpénz.

Felcsútért bármit

Orbánék érvelése, miszerint a tao-források azért nem számítanak közpénznek, mert fizikailag nem jutnak el az államkasszába, egészen abszurd. Magyarországon nincs az az ellenzéki politikus és nem kormányközeli jogvédő, átláthatóságért küzdő civil szervezet, aki szerint ez az eszement szöveg elfogadható lenne. Ennek ellenére a kormány tavaly októberben az Országgyűlés elé vitte a tao-pénzek adótitokká minősítését, a többség pedig megszavazta – és azóta kisebb káosz van azokon a bíróságokon, amelyeken az adatigénylési perek folynak.

Vannak, akik szerint azért próbáltak titkosítani Orbánék, mert már akkor ismert volt, hogy a felcsúti akadémiát üzemeltető alapítvány ellen adatigénylési per van folyamatban, amelyet a DK-s Varju László indított azért, mert kikérte, de nem kapta meg a klub azon szerződéseit, amelyek a tao-pénzekből finanszírozott költések részleteit tartalmazzák. A tavaly októberi jogszabály-módosítás előtti ítélet, amelyet a Felcsúttól nem messzi Székesfehérvári Törvényszék bírája hozott, azt mondta ki, hogy a tao egyértelműen közpénz, ki kell adni a szerződéseket. A fellebbezés után jött a másodfok, idén februárban a Fővárosi Ítélőtábla határozatában meghagyta az elsőfokú törvényszék ítéletét, de nem azért, mert szerintük a tao közpénz, hanem mert a Puskás Akadémiát működtető alapítvány közhasznú jogállású.

Mégis közpénz

A Gyurcsány Ferenc által vezetett DK székesfehérvári önkormányzati képviselője, Földi Judit időközben beperelt többtucatnyi sportklubot, hogy adják ki, mire mentek el a társaságiadó-kedvezmény jóvoltából hozzájuk befolyt összegek. A felcsúti akadémiát érintő eljárás, pontosabban a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja után arra lehetett számítani, hogy a DK pereit mindenhol elkaszálják, de nem – most a Fővárosi Törvényszék mondta ki, hogy a tao mégis közpénz, ezért a Vasas Akadémiának be kell mutatnia a társaságiadó-kedvezmény jóvoltából érkező pénzek felhasználását.

Bár a Vasas Akadémiát érintő ítélet még csak elsőfokú, de bíróság legyen a talpán, amely el tud igazodni az Orbánék által szándékosan előidézett helyzetben. És az egész csak azért kezdődött, hogy a miniszterelnök felcsúti homokozójából, a Puskás Akadémiából nehogy kikerüljenek a horribilis összegeket rejtő szerződések. Ilyen az, amikor egy ország vezetőjének többet jelent a foci, mint a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a józan ész.

Ravasz átadások

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.