Ez a tüntetés nem csak a pedagógusok tüntetése volt

  • narancs.hu
  • 2016. február 14.

Narancsblog

Szombaton a tanárok tüntettek, de a fölszólalások nem csupán az ő problémáikkal foglalkoztak, hanem a társadalom majd’ minden csoportjának érdeksérelmet okozó orbánizmust támadták.

Hogy mi lesz a vége annak a tiltakozó hullámnak, amely a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levelével, majd a zuglói Teleki Blanka Gimnázium oktatóinak a követelésével folytatódott, azt továbbra sem tudjuk. Annyi azonban már most biztos, hogy az orbánizmussal szembeni társadalmi ellenszenv ekkora erővel még nem nyilvánult meg.

Ennek több oka is van

Egyrészt a tanárok bátor föllépése a közoktatás kormányzati lezüllesztésével szemben a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lényegét vette célba.

false

 

Fotó: MTI

Hiszen az értelmes, az érdekeltekkel együtt széles körben megvitatott (és elfogadott) szakpolitika hiányában előrángatott, a nemzeti giccs közhelyeivel fölspriccelt akarnok dilettantizmus nem csupán az oktatást, hanem minden mást is szétmállasztott és lerohasztott mára. A parlamentarizmust. A hatalmat ellenőrző jogállami intézményrendszert. Az egészségügyet. A szociálpolitikát. A közigazgatást. A közszolgáltatást.

Másrészt a tiltakozók mára kiismerték az orbánizmus hatalomtechnikáját: azt a brutális politikát, amely a megfélemlítésre, a társadalmi szolidaritás fölszámolására (például, ahogyan az a fölszólalásokban is elhangzott, az egyes foglalkozások között, vagy akár egyes szakmákon belül is bérfeszültséget keltve), a különböző társadalmi csoportok egymással szembeni kijátszására, a látszatengedmények melletti folyamatos átverésre építve igyekszik elérni önző céljait.

Harmadrészt az orbánizmus következményei a mindennapokban éppen a tönkretett oktatásügyben és az egészségügyben lettek elsőként érzékelhetők. Míg például az alkotmánybíráskodás ellehetetlenítése, és főleg ennek következményei csak többszörös áttételeken keresztül befolyásolják a mindennapokat, addig az, hogy a beteg hozzátartozóinkat az állami egészségügy egyre kevésbé képes ellátni, s hogy a gyerekeink iskolája a vécépapírtól a tanterem fölszereléséig mindenre a szülőktől kunyerál, mindenki számára világosan és érthetően jelzi a működési zavarokat.

A szombati nagy tüntetés

részvevői – fönn a színpadon és szerte a Kossuth téren – mindezzel tisztában voltak. Ez egyértelműen kiderült a hol szenvedélyes, hol ironikus beszédekből, a sokaság reakcióiból. A hét közepén, a jobbára inkompetens résztvevőkkel fölhígított „közoktatási” kerekasztal után úgy tűnt, hogy a bevált orbáni trükkök megint bejönnek, vagyis a kormányzat a pedagógusokat megosztja, a demonstrálók egy részét korrumpálja, majd becsapja, a demonstrálók másik részét pedig az előbbiekre mutogatva marginalizálja. Ám a jelek szerint ennek vége, a szombati szónokok egyértelműen kijelentették, immár átlátnak a szitán, nem hagyják magukat megvezetni többé.

A kormányzat az agitprop felelősein keresztül

persze a tüntetés napján is próbálkozott az esemény eljelentéktelenítésével. Hirtelenjében kiszivárogtatták a népszerű internetes portálnak, hogy Orbán 2018-ban maga is fölszámolná a Kliket; az új oktatási államtitkár a demonstráció előtt tartott sajtótájékoztatóján okafogyottnak nevezte a tüntetést és az egyik volt államtitkár is éppen most látta elérkezettnek az időt arra, hogy kifejezze averzióját a kockás inges, borotválatlan tanárokkal szemben. (Még szerencse, hogy a tanárok túlnyomó többsége nő, tesszük hozzá.) Az elmúlt napok fenyegetőzéseit és a pökhendi, félnótás kormányzati beszólásait ezúttal inkább hagyjuk is. (És micsoda véletlen, hogy éppen aznap gyalogolhattak megint migránsok a Győr felé vezető autóúton.)

A létező orbánizmus kiváltságos kasztja képtelen fölfogni, hogy a tűzzel játszik

A kormány ezt így már nem lesz képes kezelni: ha továbbra sem lesznek érdemi változások, ha továbbra is semmibe veszik az érdemi változtatást követelőket, a pedagógusok a sztrájktól sem riadnak vissza. Ráadásul a támogatásáról biztosította őket valamennyi olyan szakszervezet (közszolgák, vasutasok, egészségügyisek, stb.), amelyek ha szolidaritási munkabeszüntetésre hívnák föl tagjaikat, akkor pillanatok alatt lebénulna az ország. Szombaton ugyan a tanárok tüntettek, de a fölszólalások távolról sem csak az ő problémáikkal foglalkoztak, hanem a társadalom majd’ minden csoportjának érdeksérelmet és egzisztenciális bizonytalanságot okozó orbánizmust támadták. A „keményen dolgozó kisemberek”, akikről az orbánizmus kegyeltjei hol undorral, hol a parvenü lesajnáló hanghordozásával, hol az engedelmes alattvalónak kijáró vállveregető, leereszkedő hangnemben képesek csak beszélni; azok a tanárok, ápolónők, közintézményi dolgozók, akik olykor megalázó munkabérért működtetik ezt az országot, és akiknek a keserveire jól láthatóan rezonál az orbánizmuson kívüli Magyarország is, mind inkább ráébrednek az erejükre.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.