Nem azért vihette el a festményeket Habony, mert a múzeumigazgató a haverja, hanem azért, mert Orbán a haverja

  • narancs.hu
  • 2016. február 16.

Narancsblog

Sajna a Mars bolygó a róla elnevezett tévésorozat forgatásának idején nem képezte a Szépművészeti Múzeum tulajdonát, különben Habony azt is megkapja.

A Szépművészeti Múzeum – miután ezt lehetővé tette számára egy L. Simon László kezével beterjesztett törvénymódosítás – kikölcsönzött egy magáncégnek tíz értékes festményt, finoman szólva is baráti áron. A történet minden mozzanata Habony Árpádra, a miniszterelnök nem hivatalos, de nagyon is valóságos főtanácsadójára, Ibiza, Dubaj és a Gucci holmik nagy barátjára mutatott.

false

 

Amikor az egész kipattant, a múzeum körömszakadtáig titkolózott, végül kúriai ítélet kellett ahhoz, hogy elmondják az igazság töredékét. Mikor már az egész ország előtt világos volt e disznóság a maga teljességében, az intézvény vezetője, a cécó egyértelmű felelőse egyéb viselt dolgaitól (a Városliget átszabása a miniszterelnök Várba cuccolási tervei miatt) űzetvén olyan helyzetbe kormányozta magát, hogy a nyilvánosság elé kellett lépnie.

Bár ne tette volna.

Baán László ugyanis azt mondta, hogy mindez teljesen rendben volt, ennek így kellett történnie, egészen pontosan idézve szavait: „józan, racionális megfontolás volt”, amin az sem változtat, hogy ő történetesen országos cimborája, esküvői tanúja a mondott Habony Árpádnak. Kellettek a képek a Marslakók forgatásához… (Tudniillik, Jáksó László és Halkó Gabriella az állami tévén nagyot bukó sorozatához.) Van ember, aki ezt beveszi?

A képek – kell-e mondanunk – nem játszottak a sorozatban, hogy is játszottak volna, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ki lehet egy ilyen dumával ma Magyarországon állni a nyilvánosság elé. Hogy a kármentés során ezt bírták kitalálni, hogy ide jó lesz ez a silány kamu is. Vagy lehet, hogy nem is volt kármentés, mondjál, bazdmeg, amit akarsz, nem tök mindegy? Ennyi erővel nyugodtan azt is mondhatta volna, sőt, mennyivel becsületesebb lett volna, hogy mindez nem rátok tartozik, kedves keményen dolgozó magyar emberek. Vagy azt, hogy mit ugráltok, inkább örüljetek neki, hogy kikölcsönözték, hiszen el is lophatták volna. De ez is teljesen mindegy. Hisz nyilvánvaló: tényleg nem azért vitte magával a festményeket Habony, mert az igazgató a haverja, hanem azért mert Orbán a haverja…

Még egy kis ideig eltart a hőbörgés, végtére is ordenáré egy gazemberségről van szó, aztán elül szépen. S akkor Baán László is a legnyugodtabb lelkiismerettel állhat be abba az élő lépcsősorba, tartani a hátát, amin Orbán Viktor szépen fölkaptat a Várba, hogy onnan uralkodhassék e fölött az ország fölött. S hát szép festmények is kellenek majd bizonyára a termeibe, de akkor már tényleg az lesz a legtermészetesebb dolog a világon. A „józan, racionális megfontolás”.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.