Fedőneve: Story Tv – Leleplez a Magyar Nemzet

  • narancsblog
  • 2013. július 26.

Narancsblog

Azt írja a Magyar Nemzet, hogy június 25-én, a Városmajor utcai Mezzo luxusétteremben (ilyen lenne egy luxusétterem?) összegyűltek a hazai médiamogulok, akik „a hirdetésekből fenntartott médiában tulajdonképpen élet-halál urai”, és arról döntöttek, hogy „mostantól minden politikai kérdésben saját eszközeikkel a kormány ellenében foglalnak állást, nagy felületet adnak az ellenzéknek, és előnyben részesítik a kabinetet érintő negatív híreket”. A csupa feltételezésből összehordott cikkben azt állítják, hogy „itt már nemcsak a reklámpiac, hanem a közélet, ha úgy tetszik, a választások befolyásolása a cél”.

A névtelen szerző szerint augusztus 20-án, vagyis éppen a nemzeti ünnepünkön lép működésbe a kormányellenes gépezet.

A Story Tv lesz az ellenség fészke.

A csodafegyverről, a Hír24 munkacímű műsorról eddig azt tudhattuk, amit még május végén mondott a csatorna vezérigazgató-helyettese, Borsány-Gyenes András az Indexnek: „Amiben mi gondolkodunk, az egy sokkal szabadabb értelmezése a híreknek, mint a hagyományos híradóknál. Ez viszont messze nem jelenti azt, hogy ez kizárólag az értelmiségi rétegnek szólna.” Szóba került Bárdos András és Baló György, illetve kirúgott köztévések alkalmazása, azt viszont már a Magyar Nemzet szerzője teszi hozzá, hogy a Story Tv leendő híradószerűségében „vélhetően riportnak álcázott kormányellenes műsorok” lesznek.

Mivel a hírbe hozott tévések korábban nem csak kormánypárti mikrofonállványként működtek, és nem is ellenzéki politikusok rendreutasítását tartják a tényfeltárás csimborasszójának, akár jogos is lehet a Magyar Nemzet aggodalma, ám a lap szerint igazából nem Bárdos vagy Baló, hanem a reklámadó miatt születnek majd riportnak álcázott kormányellenes műsorok.

Erre még nem kapnánk fel a fejünket, hiszen a Magyar Nemzet napi hülyeségadagjának hála, ingerküszöbünk az egekben, de ami a reklámadós rutinparanoia után következik, az már valóban a sztálini idők lapkészítését idézi, olyan gyöngyszem, amiből tényleg csak a békaember és a csőszkunyhó hiányzik. De van helyette médiamogul-gyűlés és „luxusétteremben csiszolódó terv”.

Tényleg csak röhögni lehet, hogy mindezt egy oly lap közli, amelyik a kormány és a Simicska-féle cégek hirdetéseiből él, pedig egyáltalán nem vicces. Inkább vérlázító ez a cinizmus, és ijesztő, ahogy csírájában akarnak mindent elfojtani, ami nem az ő nótájukat fújja. Csakhogy ez nem rajtuk múlik. Igaz, nem is a Story Tv-n.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.