„Szerintem közpénzen, adófizetők pénzéből egyetemen tanítani, taníttatni középszerű teljesítményű fiatalokat nem érdemes” – magyarázta a miniszterelnök, majd ehhez hozzátette még azt is: „Nem vagyok az ellen, hogy a közepes képességűek is tanuljanak, de nekik nem egyetemen kellene tanulniuk, nekik egy másfajta képzésre van szükségük.”
Bevalljuk őszintén, most az egyszer nem hallgattuk élőben az adást, ezeket a szavakat csak leírt formában láttuk először, aztán másodszor. Merthogy többször futottunk neki, elsőre ugyanis nem hittük el, amit látni véltünk.
Most nem arról fogunk írni, összesen hány egyetemi helyre van szükség Magyarországon (megtettük már több ízben, lásd keretes írásunkat alant). Ami speciel igen fogas kérdés, komoly vita tárgya, amelyben lapunk határozott, de vitatható álláspontja az, hogy tanuljanak sokan, nagyon sokan, minél többen, hogy azt ne mondjuk: három gyerek, négy kerék, két diploma.
Orbán Viktor szerint csak a legjobbak tanuljanak. A közepes képességűekre nem költ pénzt.
Egyáltalán, mi a bánat az a „képesség”? Az ugye világos: hogy ki milyen felvételit/érettségit ír, nem áll egyenes összefüggésben a „képességeivel”, hiszen ki lehet fogni egy rossz napot, miközben a vizsga különben sem azt méri, milyen pszichológus vagy tanár lesz az illetőből. Hogy egy pár órás felmérő alapján vonjunk le valakiről évekre – vagy akár egy egész életre – meghatározó következtetést, a mélységesen konzervatív magyar közoktatás jellemző és kártékony tikkje. Orbán ezt az elképzelést viszi el az abszurditásig.
| ||
Előbb precízen szétválogatná a magyar lakosság egy csoportját, majd a művelet után az egyik részét szép dobozba csomagolná, a másikat pedig egy szakadt szatyorba gyömöszölné, mielőtt a kukába vágja. Jegyezzük meg ezt a nyilatkozatot: Magyarország miniszterelnöke több millió szegénységben élő állampolgár felé mutat olyan gőgös érzéketlenséget, mint a múlt és a jelen legsötétebb diktátorai. Úgy, ahogy a szíve – és Habony Árpád – diktálja neki.
Miért is beszélünk így? Hát azért, mert a felvételi pontszám – melyet Orbán szerint emelni kéne – csak egyetlen állapotot mutat meg egy bizonyos időben, jellemzően 18-19 évesen. Ez a bizonyos pontszám pedig korántsem csak a „képességektől” függ, hanem – mások mellett, de nem csekély mértékben – az anyagi háttértől. Ehhez vegyük hozzá azt a tényt, mely szerint függetlenül attól, hogy valaki el tud-e helyezkedni a tanult szakmájában vagy sem, sokkal jobbak lesznek a munkaerő-piaci lehetőségei diplomával, mint nélküle. Az a kormányfő, aki erről nem tud, felkészületlen, és lövése sincs a korszerű felsőoktatásról. Vagy tud és van, de azt gondolja: aki szegény, legyen még szegényebb.
Vagy nem gondol semmi másra, csak a szavazatokra, és ezért, ha mikrofon közelébe kerül, mást se csinál, csak a választók sértett, önsajnáló rétegeinek kedveskedik. Ők azok, akik szerint igazságtalan, hogy ilyen sokan tanulnak „ingyen”, „az ő pénzükből”. Igen, sajnos sokan éreznek haragot a szerencsésebbek (gazdagok, szépek, fiatalok) iránt, és sokan keserűségükben leginkább azt szeretnék, hogy legyen mindenkinek szar.
Nekik Orbán Viktor tökéletes miniszterelnökük.
| Emberellenes bűn Berlinger Edina közgazdász két éve írt cikket a Narancsba a felsőoktatással kapcsolatos tévképzetekről, köztük arról, hogy „a tömeges felsőoktatás szükségképpen a minőség hanyatlásával jár”, vagy hogy „túl sok a diplomás”. Ebből idézünk: „Aki a gyerekeknek azt mondja, hogy nem érdemes tovább tanulni és diplomát szerezni, az ember-, sőt nemzetellenes bűnt követ el. Empirikus tény, hogy a diplomások gazdagabbak, boldogabbak és tovább élnek, mint a nem diplomások; és az a csodálatos, hogy ez akkor is így marad, ha nő a diplomások részaránya.” |
