Nem fárasztanánk az olvasókat annak hosszas bizonygatásával, hogy Kálomista Gábor egy kapatos kocsmai hőzöngés színvonalán gondolkozik a kultúráról. Hősünk ugyanis ezt roppant előzékenyen és igen meggyőzően demonstrálja minden héten a HírTv képernyőjén. A Páholy című kulturális műsor mintegy az esszenciája annak az általános attitűdnek, amellyel a Nemzeti Együttműködés Rendszere a kultúrához közelít. Kálomista és Gajdics Ottó minden héten kiül a kamerák elé, és rámutat az ellenségre. Szinte soha nem beszélnek olyan alkotásról vagy alkotóról, amit és akit színvonalasnak, fontosnak tartanak. Sőt, ez a szempont legtöbbször fel sem merül, már csak azért sem, mert értekezéseik témáit egész egyszerűen nem ismerik: a tárgyalt könyveket nem olvasták, az előadásokat, kiállításokat nem látták. De nem viccelődünk tovább: a Páholy természetesen nem kulturális műsor, tárgya nem a művészet, célja nem a tájékoztatás, hanem a nem elég fideszes művészek kiválogatása és szapulása, illetve a tábor fenyegetettségérzetének fenntartása. Ennek megfelelően a két kultúrember bármit lát vagy hall vagy olvas, egy dolog jut eszébe: a balliberálisok rárontanak az országra, azok a „bizonyos körök” áskálódnak, a nemzetietlenek báncsák a magyarat.
| ||
Saját érdemei okán hatalmas túlzás volna egy egész bekezdést szentelni a Páholy című kulturális műsornak, hiszen egyes magyar sajtómunkások ostobaságát és pártpolitikai dörgölőzését kritizálni körülbelül annyi értelme van, mintha egy erdő közepén arról panaszkodnánk, hogy sok a fa. Igen, sok. A fa. De ahogy Bayer Zsolt is csak és kizárólag azért érdekes, mert ott áll mögötte teljes mellszélességgel az egész kétharmad, úgy Kálomista morcos büfögései is fontossá válnak, mivel – nagy levegő, nehéz kimondani – jelenleg Kálomista Gábor a magyar kultúrpolitika egyik legfontosabb szereplője.
Az Átlátszó alapos cikksorozata részletesen bemutatja, hogyan mutyizott ki magának pénzeket és posztokat az elmúlt húsz évben, függetlenül attól, éppen ki volt hatalmon. A 2010-es választások idejére már két lábon járó szimbóluma lett a magyar filmiparban tort ülő igénytelen urambátyámvilágnak. De a Fidesz kormányzása alatt vált belőle döntéshozó, kulturális vezető. Megkapta a Tháliát, majd a legtöbb pénzt kiosztó NKA-grémium, a Kulturális Fesztiválok Kollégiumának vezetését. Most pedig kiderült, szintén az Átlátszónak hála, hogy az általa vezetett testület a második legtöbb pénzt az ő színházának osztotta ki.
| Színházi élet Fidesz- és Simicska-közeli vállalkozások és személyek jelentek meg a Thália Színház szerződéses partnerei között. Lásd korábbi cikkünket: Barátok közt a Thália Színházban. |
A magyar kultúra legfontosabb pénzosztó szerve, az NKA 2011 óta L. Simon László alelnök hitbizománya, amely sorra vonja magához az újabb pénzeket és hatásköröket. Arról már számtalanszor írtunk, hogyan rakta tele a volt államtitkár a saját embereivel a kollégiumokat. E lap mégis hajlamos volt úgy emlegetni az NKA-t, hogy az „mai, leromlott állapotában is a szakmaiság bástyájaként magasodik a kulturális kormányzat szellemi sivataga fölé”.
Tévedésünket belátjuk. Az az NKA, ahol a kulturális élet korruptságának szimbóluma, egy nemzetieskedő frázisokat ismételgető bohóc, egy Simicska ülepe felé furakodó pártkatona osztja magának a pénzeket, az nem bástya. Az olyan mélység, amibe beleszédülünk.
Gyenge és romlott az a művészeti elit, amely szó nélkül tűri, hogy egy Kálomista Gábor diktáljon neki. És szomorú hely az az ország, ahol ez egyáltalán megtörténhet.
| Együtt szurkol Kálomista Gábor nagy MKB Veszprém-szurkoló… Fonyó és Kálomista az egész meccset Simicskáék mellett nézték végig. Hiába a sok tucat fotel a VIP-zónában, Kálomista Simicska mögött, egy pótszéken ült, míg Fonyó mellettük, a páholy szegélyére támaszkodott. A körülöttünk megszólított szurkolók szerint majd' minden fontosabb meccsen ez a felállás. Részlet korábbi cikkünkből: Az MKB Veszprém felemelkedése – Az ékszerdoboz. |
