Igazoltatni jó – a legrosszabb rendőrvicc

  • narancsblog
  • 2013. június 13.

Narancsblog

Megy haza a rendőr, épp az ételosztás mellett visz az útja, amikor látja, hogy körözött elemek próbálnak elvegyülni a tömegben, éhező hajléktalanoknak álcázva magukat…

Válaszolt a rendőrség az Indexnek, miért igazoltatták több alkalommal is az ételért sorban álló hajléktalanokat a Blaha Lujza téren. Nos, elsősorban közlekedésbiztonsági okokból. „Gyakran megzavarták a Rákóczi út gyalogos- és járműforgalmát, és ezt a helyzetet a segélyszervezetek jelen lévő munkatársai nem tudták megfelelő módon kezelni” – írják. Biztos igazuk van, bár az Index fotóján nem is a Rákóczi úton áll a sor, amikor zajlik az igazoltatás. Arra viszont kíváncsiak lennénk, hogy is van ez a közlekedésbiztonsággal – akár a Rákóczi úton? Mit csináltak a sorban állók? A buszsávban álltak, és unalmukban ijesztgették a 7-es buszt? Nem engedték el az Astoria felé igyekvő gyalogosokat? Leszólították őket? Lejmoltak? Arra is kíváncsiak lennénk, hogy a segélyszervezetek jelen lévő képviselői miért nem tudták „a helyzetet megfelelő módon kezelni”? A dolguk lenne bármiféle kezelés?

Rendőrségi szóhasználattal, igencsak életszerűtlen, hogy az a legnagyobb baj a sorban állókkal, hogy zavarják a forgalmat – sokkal nagyobb baj, hogy egyáltalán be kell állniuk abba a sorba. S mutasson már valaki akár egy olyan rendőrségi tankönyvet is, mely szerint egy forgalomtechnikai problémát igazoltatással kell vagy lehet megoldani, nem pedig olyan eszközök alkalmazásával (például rendőri biztosítás), ami a forgalmi zavar elhárítására irányul.

Szerencsére a rendőrségi válaszból az is kiderül, hogy a közlekedésbiztonság csak az egyik oka volt az igazoltatásnak. A másik, hogy „azt tapasztalták az elmúlt időszakban, hogy a segítségre szoruló hajléktalanok közé sok körözött ember próbál elvegyülni, akiket csak igazoltatással lehet kiszűrni”.

Ezt vajon hogy kell elképzelni? Megy haza a rendőr (párosával, hogy el ne tévedjen), s épp az ételosztás mellett visz az útja, amikor látja, hogy körözött elemek próbálnak elvegyülni a tömegben, éhező hajléktalanoknak álcázva magukat? Nem az a lenne dolga, hogy ha gyanúsat tapasztal, azonnal jelenti? Másnap felveszi a szolgálatot és elmotyogja a felettesének, hogy „mintha láttam volna már ezt és ezt és ezt a pofát a klosárok között, és pont úgy néztek ki, mint azok a rosszarcúak a faliújságon, a fantomképek között”?

De minden jó, ha a vége jó: a rendőrségi közlemény szerint „a Budapesti Rendőr-főkapitányság VIII. kerületi rendőrkapitányságának vezetése az ételosztást végrehajtó szervezettel többször felvette a kapcsolatot a problémák megelőzéséhez, és a sikeres együttműködésnek köszönhetően a rendőri jelenléttel kapcsolatban sem a szervezet, sem a hajléktalanok, sem pedig a lakosság részéről panasz nem merült fel”. Ki kérdezte erről a hajléktalanokat?

Igazabb lett volna, ha azt írják, hogy csak azért igazoltatták a sorban álló hajléktalanokat, hogy addig se unatkozzanak, míg rájuk kerül a sor a kondérnál, mert így megint csak az történt, ami oly sokszor a közelmúltban: a rendőrök afféle vakításként, úgymond a polgárok megnyugtatására a legelesettebbeket vegzálták.

Azokat, akik képtelenek megvédeni magukat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.