Igazoltatni jó – a legrosszabb rendőrvicc

  • narancsblog
  • 2013. június 13.

Narancsblog

Megy haza a rendőr, épp az ételosztás mellett visz az útja, amikor látja, hogy körözött elemek próbálnak elvegyülni a tömegben, éhező hajléktalanoknak álcázva magukat…

Válaszolt a rendőrség az Indexnek, miért igazoltatták több alkalommal is az ételért sorban álló hajléktalanokat a Blaha Lujza téren. Nos, elsősorban közlekedésbiztonsági okokból. „Gyakran megzavarták a Rákóczi út gyalogos- és járműforgalmát, és ezt a helyzetet a segélyszervezetek jelen lévő munkatársai nem tudták megfelelő módon kezelni” – írják. Biztos igazuk van, bár az Index fotóján nem is a Rákóczi úton áll a sor, amikor zajlik az igazoltatás. Arra viszont kíváncsiak lennénk, hogy is van ez a közlekedésbiztonsággal – akár a Rákóczi úton? Mit csináltak a sorban állók? A buszsávban álltak, és unalmukban ijesztgették a 7-es buszt? Nem engedték el az Astoria felé igyekvő gyalogosokat? Leszólították őket? Lejmoltak? Arra is kíváncsiak lennénk, hogy a segélyszervezetek jelen lévő képviselői miért nem tudták „a helyzetet megfelelő módon kezelni”? A dolguk lenne bármiféle kezelés?

Rendőrségi szóhasználattal, igencsak életszerűtlen, hogy az a legnagyobb baj a sorban állókkal, hogy zavarják a forgalmat – sokkal nagyobb baj, hogy egyáltalán be kell állniuk abba a sorba. S mutasson már valaki akár egy olyan rendőrségi tankönyvet is, mely szerint egy forgalomtechnikai problémát igazoltatással kell vagy lehet megoldani, nem pedig olyan eszközök alkalmazásával (például rendőri biztosítás), ami a forgalmi zavar elhárítására irányul.

Szerencsére a rendőrségi válaszból az is kiderül, hogy a közlekedésbiztonság csak az egyik oka volt az igazoltatásnak. A másik, hogy „azt tapasztalták az elmúlt időszakban, hogy a segítségre szoruló hajléktalanok közé sok körözött ember próbál elvegyülni, akiket csak igazoltatással lehet kiszűrni”.

Ezt vajon hogy kell elképzelni? Megy haza a rendőr (párosával, hogy el ne tévedjen), s épp az ételosztás mellett visz az útja, amikor látja, hogy körözött elemek próbálnak elvegyülni a tömegben, éhező hajléktalanoknak álcázva magukat? Nem az a lenne dolga, hogy ha gyanúsat tapasztal, azonnal jelenti? Másnap felveszi a szolgálatot és elmotyogja a felettesének, hogy „mintha láttam volna már ezt és ezt és ezt a pofát a klosárok között, és pont úgy néztek ki, mint azok a rosszarcúak a faliújságon, a fantomképek között”?

De minden jó, ha a vége jó: a rendőrségi közlemény szerint „a Budapesti Rendőr-főkapitányság VIII. kerületi rendőrkapitányságának vezetése az ételosztást végrehajtó szervezettel többször felvette a kapcsolatot a problémák megelőzéséhez, és a sikeres együttműködésnek köszönhetően a rendőri jelenléttel kapcsolatban sem a szervezet, sem a hajléktalanok, sem pedig a lakosság részéről panasz nem merült fel”. Ki kérdezte erről a hajléktalanokat?

Igazabb lett volna, ha azt írják, hogy csak azért igazoltatták a sorban álló hajléktalanokat, hogy addig se unatkozzanak, míg rájuk kerül a sor a kondérnál, mert így megint csak az történt, ami oly sokszor a közelmúltban: a rendőrök afféle vakításként, úgymond a polgárok megnyugtatására a legelesettebbeket vegzálták.

Azokat, akik képtelenek megvédeni magukat.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.