Orbán Viktor megvédi Alföldi Róbertet

  • narancsblog
  • 2013. június 13.

Narancsblog

A jó király igazságos, és megbocsátja bűneinket. A kormányzati kommunikáció kis mesterművét csodálhatjuk itt meg.

Orbán színházat adna Alföldinek – ezt a tegnapi hírt mennydörgik a Kárpátok büszke bércei a Dévényi-kaputól a Kazán-szorosig, és ezt visszhangozza gyakorlatilag minden földből kiálló tárgy, ami közéjük szorult, inkluzíve Magyar Nemzet. Amely nemcsak villámgyorsan ismertette az Origo tényfeltáró cikkét, de saját forrásai alapján meg is erősítette annak értesüléseit. Tette ezeket vélhetőleg azon egyszerű oknál fogva, hogy ennél a mesénél szebbet még maga Habony Árpád sem találhatna ki. (Éppen ilyen szépet esetleg kitalálhatott.)

Mert miről szól ez a történet? Nem másról, mint a jó királyról, aki felette áll mindennek; aki méltányos és ízléses; aki nem elvesz, hanem ad – mindenkinek csak ad. Az esti mese célközönségét nem a hívők gyülekezetében, hanem a bizonytalankodó, ne adj' isten kiábrándulásnak indult Fidesz-szavazókban találhatjuk meg, akik most ismét megbizonyosodhatnak arról, amiben a legjobban szeretnének hinni. Nevezetesen, hogy a kormánypárti képviselők, továbbá a csókosaik és lakájaik ugyan követnek el hibákat – hát, istenem, igen, becsúsznak kisebb lopások, asszonyverések, zsidózások, a kultúrában elő-előfordulnak Fekete vagy Dörner Györgyök, befigyel itt-ott egy Markó Iván vagy Nemcsák Károly, no meg néhány sajnálatosan gyorsan elhasználódó államtitkár –, de Orbánnak ehhez semmi köze, ő nem tapicskol e mocsárban. Ő maga tiltja be a nácik motorozását, visz virágot a sírra, szelídíti meg az árvizet, és igen, ő nyújt kezet Alföldinek, akit kis famulusai – nyilván az ő tudta nélkül – éveken át bizergáltak. „Hagyni kell működni, ami jól működik” – mondotta a király, persze álruhában, kész csoda, hogy kiszivárgott.

Így akarna kinézni a sztori, amelynek csáberejében nem kételkedünk. Ráadásként ott az a járulékos jótétemény, hogy a veszélyesen népszerű, korántsem csak ellenzéki és/vagy értelmiségi körökben sztárolt Alföldi esetleges kritikáit előre hiteltelenítik. Mert hát mit panaszkodik már, amikor Orbán nyújtja felé a pénzt és a paripát? Beleharapna tán az enni adó kézbe?

Mindeközben nyilvánvaló, hogy a sztori így nem igaz. Hiszen ha Orbán „színházat akarna adni” Alföldinek, már rég megtette volna. Arról nem is beszélve, hogy a megboldogult Kamaraszínház két stúdiója inkább próbaterem, mint „színház”. Szeptemberben kezdődnek újra a tárgyalások, januártól kapná a játszóhelyet és a pénzt az új színház – írja kormányzati forrásokra hivatkozva az Origo. Csakhogy addigra a társulat már szét-, Alföldi pedig leszerződik a szélrózsa minden irányába. Áprilisban, amikor valóban zajlottak tárgyalások Alföldi és a minisztérium fejesei között, egy új játszóhely élhető lehetőség lett volna a társulat egyben tartására. Egy évvel később már nem lesz az.

Ezt nyilván tudják a kormány háza táján is. De a marketingakció a cikk megjelenésével és vírusszerű elterjedésével sikeresen végbement.

A király mosolyog. Aludjatok jól.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.