Orbán Viktor megvédi Alföldi Róbertet

  • narancsblog
  • 2013. június 13.

Narancsblog

A jó király igazságos, és megbocsátja bűneinket. A kormányzati kommunikáció kis mesterművét csodálhatjuk itt meg.

Orbán színházat adna Alföldinek – ezt a tegnapi hírt mennydörgik a Kárpátok büszke bércei a Dévényi-kaputól a Kazán-szorosig, és ezt visszhangozza gyakorlatilag minden földből kiálló tárgy, ami közéjük szorult, inkluzíve Magyar Nemzet. Amely nemcsak villámgyorsan ismertette az Origo tényfeltáró cikkét, de saját forrásai alapján meg is erősítette annak értesüléseit. Tette ezeket vélhetőleg azon egyszerű oknál fogva, hogy ennél a mesénél szebbet még maga Habony Árpád sem találhatna ki. (Éppen ilyen szépet esetleg kitalálhatott.)

Mert miről szól ez a történet? Nem másról, mint a jó királyról, aki felette áll mindennek; aki méltányos és ízléses; aki nem elvesz, hanem ad – mindenkinek csak ad. Az esti mese célközönségét nem a hívők gyülekezetében, hanem a bizonytalankodó, ne adj' isten kiábrándulásnak indult Fidesz-szavazókban találhatjuk meg, akik most ismét megbizonyosodhatnak arról, amiben a legjobban szeretnének hinni. Nevezetesen, hogy a kormánypárti képviselők, továbbá a csókosaik és lakájaik ugyan követnek el hibákat – hát, istenem, igen, becsúsznak kisebb lopások, asszonyverések, zsidózások, a kultúrában elő-előfordulnak Fekete vagy Dörner Györgyök, befigyel itt-ott egy Markó Iván vagy Nemcsák Károly, no meg néhány sajnálatosan gyorsan elhasználódó államtitkár –, de Orbánnak ehhez semmi köze, ő nem tapicskol e mocsárban. Ő maga tiltja be a nácik motorozását, visz virágot a sírra, szelídíti meg az árvizet, és igen, ő nyújt kezet Alföldinek, akit kis famulusai – nyilván az ő tudta nélkül – éveken át bizergáltak. „Hagyni kell működni, ami jól működik” – mondotta a király, persze álruhában, kész csoda, hogy kiszivárgott.

Így akarna kinézni a sztori, amelynek csáberejében nem kételkedünk. Ráadásként ott az a járulékos jótétemény, hogy a veszélyesen népszerű, korántsem csak ellenzéki és/vagy értelmiségi körökben sztárolt Alföldi esetleges kritikáit előre hiteltelenítik. Mert hát mit panaszkodik már, amikor Orbán nyújtja felé a pénzt és a paripát? Beleharapna tán az enni adó kézbe?

Mindeközben nyilvánvaló, hogy a sztori így nem igaz. Hiszen ha Orbán „színházat akarna adni” Alföldinek, már rég megtette volna. Arról nem is beszélve, hogy a megboldogult Kamaraszínház két stúdiója inkább próbaterem, mint „színház”. Szeptemberben kezdődnek újra a tárgyalások, januártól kapná a játszóhelyet és a pénzt az új színház – írja kormányzati forrásokra hivatkozva az Origo. Csakhogy addigra a társulat már szét-, Alföldi pedig leszerződik a szélrózsa minden irányába. Áprilisban, amikor valóban zajlottak tárgyalások Alföldi és a minisztérium fejesei között, egy új játszóhely élhető lehetőség lett volna a társulat egyben tartására. Egy évvel később már nem lesz az.

Ezt nyilván tudják a kormány háza táján is. De a marketingakció a cikk megjelenésével és vírusszerű elterjedésével sikeresen végbement.

A király mosolyog. Aludjatok jól.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.