Tarlós sara – Főpolgármesteri magánszám Tormay Cécile utcájában

  • 2013. június 14.

Narancsblog

Nem Tormay Cécile támogatta a numerus clausust, hanem az általa vezetett nőegylet – mondotta a sajtónak szokottan indignált hangján Tarlós István, mint akinek semmi köze ehhez az egész Tormay-cécóhoz, akit csak úgy belekevertek – jól tudjuk, kik – ebbe a kulimászba. De mégsem mondhatjuk ugyanerre a nótára, hogy „nem Tarlós István támogatta a Tormay utca/köz/sugárút/csapás elnevezést, hanem az általa vezetett gittegylet”, nem bizony, pedig nagyon igyekezett ezt elhitetni a jócskán betojtnak tűnt városvezető: „aláíratták velem”, s mit tudja ő, hogy ezer aláírni való közé mi csusszant be éppen. Nem mondhatjuk, mert ez az egész menthetetlenül Tarlós fejére száll. Hiába volt e sajtótájékoztató összes buta szerecsenmosdatási kísérlete, akkor is.

false

 

Fotó: Legát Tibor

Hogy aszondja, még Nobel-díjra is felterjesztették ezt a nagyszerű szerzőt, a felterjesztők mind csak nem lehettek antiszemiták. Sőt már meg is halt a Tormay az első zsidótörvény előtt, nehogy má’ vele vitessék el a balhét a holokausztért. Meg csupa ilyesmi. Ám amikor valaki (a Budapester Zeitung újságírója) meg merte kérdezni, hogy ő maga személyesen mit gondol a dologról, tehát támogatja-e a Tormay közt/bulvárt/anyja kínját, akkor a főpolgármester végképp elvesztette a fejét, s útszéli hangon „mit szórakozik velem”, „nem vagyok teljesen hülye” közölte, hogy tudja ám, hogy „elkezdtek rá is utazni”.

Most hagyjuk azt, hogy így egy főpolgármester nem beszél. Budapestnek Tarlós István a főpolgármestere, ki vár mást tőle. Pláne, ha sarokba szorítva érzi magát, annyi esze ugyanis még neki is van, hogy lássa: ez a Tormay-sár menthetetlenül rászáradt. Ebből már akkor sem lehet jól kijönni, ha elszaladunk vele az Akadémiához, hogy mondjá’ már bármit, s én azt csinálom, hogy a felelősséget rád lőcsölhessem. Ebből már akkor sem jöhet ki jól, ha a jobboldal hosszú ideje ügyeletes hülye gyereke, Kerényi Imre teli szájjal óbégatja, hogy jaj, az én ötletem volt, az enyimé, csak az enyém. Mert az sem jó, ha azt mondja az Akadémia, hogy snassz utcát elnevezni valakiről, aki miközben mérsékelten épületes szenvelgéseit papírra vetette, sűrűn elzsidózta magát, s azzal jött, hogy ő már akkor fasiszta volt, amikor a kis Benito még egy vödörrel és lapáttal osont a homokozó felé, vagy valami ilyesmi. Nem jó, mert akkor le kell mondani a Tormay körútról, pedig a kurucinfo meg a többi hasonló világlap már most azzal van tele, hogy micsoda egy gyáva alak ez a Tarlós, a zsidók épp csak elpampogták magukat, s ő meghátrált.

Nem jó a játék akkor sem, ha a magas Akadémia azt mondja, hogy marhára legyen Tormay köz, mert ugyan kicsinyt leszbi volt a művésznő, de példamutatóan zsidózott, tehát jár neki minimum egy granbulvár. Nem jó, mert akkor Tarlós lesz az, aki színházat adott a Dörnernek, közteret nevezett el Tormayról, viszont Budapesten Orbán Viktor után is lesz élet. Meg emlékezet is. S ki akarhat proto- és neonácik atyjaként, a kurucinfo vállára emelve bevonulni a történelembe? Trógerként.

Tarlós tehát áll egy tuti elvesztett meccs közepén a pályán, és legorombít egy újságírót. Így biztos könnyebb neki, hazafelé meglehet a szomszéd vak kutyájába is belerúg egyet.

Félelmében.

Ezzel az erővel sírhatna is, jaj, a székem, jaj, a székem odavan, édes székem, édes címem még elvész itt, brühühü! Persze nem sírhat, hisz az egy őszinte gesztus lenne.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.