Így lesz a Szent Korona vásári mutatvány az adófizetők pénzén

  • narancs.hu
  • 2020. szeptember 12.

Narancsblog

Két kézzel szórja a pénzt közmédia, és még büszkék is rá.

Néhány napja adta hírül az MTI, hogy megvette a Szent Korona és a koronázási ékszerek másolatát a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. A hír hallatán okkal gondolnánk, hogy e lépés konkrét produkcióhoz kötődik, mondjuk, egy újabb Szent István-film kelléke lesz a korona, de úgy tűnik, ennél sokkal magasztosabb célja volt a bevásárlásnak.

„A tárgyakat az erdélyi Torockón lévő Duna-Házban helyezi majd el az állami médiavállalat”

– áll a lelkes hangvételű tudósításban, de arról nem esik szó, hogy miért kell a közmédiának műkincsmásolatokat vásárolnia. Természetesen arról sincs szó, hogy mindez mennyibe fájt, de hogy nem lehetett olcsó, az sejthető abból is, hogy Dobos Menyhért vezérigazgató elmondása szerint a másolatot készítő felvidéki díszmű lakatos, Panyik Imre, mielőtt munkához látott volna,

„több ezer órán át tanulmányozta a Parlamentben lévő eredeti műtárgyakat”,

majd több mint két évig dolgozott rajta, hogy „Trianon 100. évfordulója alkalmára” elkészüljön.

Akár viccelődni is lehetne azon, hogy Panyik Imrének hogy jött ki a több ezer óra tanulmányozás (talán éjjeliőr volt a Parlamentben?), de az már inkább szánalmas és szomorú, hogy a tízmilliárdokkal kitömött és kizárólag a kormány céljait szem előtt tartó közmédia ily módon égeti a pénzt.

De csodálkozni nem kell: e gesztus egybecseng azzal a több mint 10 éve zajló folyamattal, mely – eredeti gondolat híján – a régi lemásolásában ölt testet. Elég a Kossuth tér vagy a Budai Vár „újjáépítésére” gondolni – hogy a legdrágábbakat említsük –, könnyen belátható, hogy miközben az Orbán-rendszer számára (amelynek a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. is egyfajta támasza) a korszerűség, a megújulás, a progresszivitás értelmezhetetlen fogalmak, a történelem is csak színes kelléktár, ahonnan kedvére rángathat elő bármit, amiről úgy véli, hogy hatalmát szolgálja.

„Az akció kulturális missziója az, hogy segítse a szórványban élő magyarok megmaradását”

– fújja fel a lufit büszkén, felelőssége biztos tudatában a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója, és meg sem fordul a fejében, hogy az ilyen felajánlás kifejezetten sértő az ajándékozottra nézve is, hiszen amit ő élethű másolatnak mond, az inkább szimpla hamisítvány. Mert bármennyire a szívén viseli is Panyik Imre a Szent Korona ügyét, munkája nem más, mint szemfényvesztés, vásári mutatvány, tökéletesen alkalmazkodva a rendszer elvárásaihoz, hóbortjaihoz, amelynek cechjét továbbra is kizárólag a magyar adófizetők állják.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.