Így lesz a Szent Korona vásári mutatvány az adófizetők pénzén

  • narancs.hu
  • 2020. szeptember 12.

Narancsblog

Két kézzel szórja a pénzt közmédia, és még büszkék is rá.

Néhány napja adta hírül az MTI, hogy megvette a Szent Korona és a koronázási ékszerek másolatát a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. A hír hallatán okkal gondolnánk, hogy e lépés konkrét produkcióhoz kötődik, mondjuk, egy újabb Szent István-film kelléke lesz a korona, de úgy tűnik, ennél sokkal magasztosabb célja volt a bevásárlásnak.

„A tárgyakat az erdélyi Torockón lévő Duna-Házban helyezi majd el az állami médiavállalat”

– áll a lelkes hangvételű tudósításban, de arról nem esik szó, hogy miért kell a közmédiának műkincsmásolatokat vásárolnia. Természetesen arról sincs szó, hogy mindez mennyibe fájt, de hogy nem lehetett olcsó, az sejthető abból is, hogy Dobos Menyhért vezérigazgató elmondása szerint a másolatot készítő felvidéki díszmű lakatos, Panyik Imre, mielőtt munkához látott volna,

„több ezer órán át tanulmányozta a Parlamentben lévő eredeti műtárgyakat”,

majd több mint két évig dolgozott rajta, hogy „Trianon 100. évfordulója alkalmára” elkészüljön.

Akár viccelődni is lehetne azon, hogy Panyik Imrének hogy jött ki a több ezer óra tanulmányozás (talán éjjeliőr volt a Parlamentben?), de az már inkább szánalmas és szomorú, hogy a tízmilliárdokkal kitömött és kizárólag a kormány céljait szem előtt tartó közmédia ily módon égeti a pénzt.

De csodálkozni nem kell: e gesztus egybecseng azzal a több mint 10 éve zajló folyamattal, mely – eredeti gondolat híján – a régi lemásolásában ölt testet. Elég a Kossuth tér vagy a Budai Vár „újjáépítésére” gondolni – hogy a legdrágábbakat említsük –, könnyen belátható, hogy miközben az Orbán-rendszer számára (amelynek a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. is egyfajta támasza) a korszerűség, a megújulás, a progresszivitás értelmezhetetlen fogalmak, a történelem is csak színes kelléktár, ahonnan kedvére rángathat elő bármit, amiről úgy véli, hogy hatalmát szolgálja.

„Az akció kulturális missziója az, hogy segítse a szórványban élő magyarok megmaradását”

– fújja fel a lufit büszkén, felelőssége biztos tudatában a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója, és meg sem fordul a fejében, hogy az ilyen felajánlás kifejezetten sértő az ajándékozottra nézve is, hiszen amit ő élethű másolatnak mond, az inkább szimpla hamisítvány. Mert bármennyire a szívén viseli is Panyik Imre a Szent Korona ügyét, munkája nem más, mint szemfényvesztés, vásári mutatvány, tökéletesen alkalmazkodva a rendszer elvárásaihoz, hóbortjaihoz, amelynek cechjét továbbra is kizárólag a magyar adófizetők állják.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.