A magyar független újságírás bedarálásának számtalan epizódját felidézhetnénk az elmúlt tíz évből, és nemcsak lapok ellehetetlenítése, einstandolása tartozott ezek közé. A megközelíthetetlen illetékesek, a sajtóosztályok értelmetlen vagy cinikus válaszai, vagy éppen az operatív törzs kérdezhetetlensége mind-mind ezt támasztja alá.
De minden bizonnyal e célt szolgálta volna az újságíró-kamara felállítása is, amit talán csak azért jegeltek, mert kínos lett volna magyarázkodni azzal kapcsolatban, hogy a leendő szervezet elődjét az 1938-as zsidótörvény után alapította egy később kivégzett háborús bűnös.
Minden bizonnyal voltak olyanok, akik az Indexszel történtek után azt hitték, talán leállnak,
de úgy tűnik, nem lehet leállni. Igaz, hogy most – egyelőre – nem egy újabb lap került veszélybe, mégsem mondhatnánk, hogy ne zakatolnának a független újságírást kinyíró gépezet kerekei.
Vasárnap óta ismerjük a Magyar József, a Külgazdasági és Külügyminisztérium európai kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkár júniusi levelét, amelyet »Tájékoztatás kérése magyar újságírók szakmai látogatásairól a fogadó országban« tárggyal írt az Európai Unió magyar nagykövetségeinek, és amelyben arról érdeklődött, hogy az adott ország az elmúlt években szervezett-e szakmai látogatást, továbbképzést, tanulmányutat magyar újságíróknak, és ha volt ilyen, úgy azokon
„milyen magyarországi médiumok képviselői vettek részt, és milyen fogadó országbeli lapokat, szervezeteket kerestek fel”.
A levelet ismertető Telex megkérdezte a minisztériumot az államtitkár lépéséről, mire ezt a kurta választ kapta: „A KKM – feladatából is adódóan – mindent megtesz a magyar belügyekbe történő külföldi beavatkozások ellen, az ilyen támadások mögött a tapasztalatok szerint általában Soros-szervezetek állnak.”
Mindezt másnap Menczer Tamás államtitkár részletesebben is kifejtette az ATV-ben, amikor közölte úgy ők nem „listáznak” újságírókat. „Sem ilyen szándékunk, sem ilyen tudásunk nincsen hozzá – jegyezte meg az államtitkár, majd hozzátette: – Azt láttuk nyilvános adatokból, bárki megnézhet különböző honlapokat, hogy egyes Soros-szervezetek, például a Transparency International nevű szervezet szervez ilyen érzékenyítő kurzusokat. Szakmai utak! Hogy oda ne rohanjak”. Menczer kijelentette azt is, hogy neki az is a feladata a Külügyminisztériumban, hogy politikai ügyekkel foglalkozzon, márpedig szerinte az politikai ügynek tekintem, hogy „ha Soros György finanszíroz médiakurzusokat baloldali újságíróknak.”
Lehet, hogy valóban nem kell különösebb „tudás” az efféle adatok összegyűjtéséhez.
De az is bizonyos, ha ennek alapján a külügy listát készít azokról az újságírókról, akik – az egyébként legális és nyilvános – rendezvényeken vettek részt, az államtitkár pedig kijelenti, hogy mindezt „politikai ügynek” tekinti, az egyértelműen annak a jele, hogy a független sajtó ellehetetlenítése újabb fejezethez érkezett. Ha e listázással ugyanis a külügyminisztérium „az ellenség emberének” tart olyanokat, akik egyébként a törvényeket maximálisan betartva végzik munkájukat, akkor csak egy lépés választ el attól, hogy ezen újságírók – immár nemzetbiztonsági kockázatként – az erre szakosodott szervek látókörébe kerüljenek, hogy megfigyeljék őket, jelentéseket írjanak róluk. Egyelőre semmi nem utal arra, hogy az ilyesmi ne történhetne meg, és ez még Mészáros Lőrinc lapvásárlásainál is ijesztőbb.
