Kásler minisztériumában az Ismerős Arcok egy polcra került Kölcseyvel és Erkellel

  • narancs.hu
  • 2019. január 24.

Narancsblog

Valakinek nagyon bejött a Nélküled, de az is lehet, hogy a „liberális kórságra” kattant.

Kedden a Hagyományok Házában „a magyar kultúra ápolását, a közösségépítést és a nemzeti identitás megőrzését elismerő díjakat” adott át Kásler Miklós miniszter és Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára. Kásler Böjte Csabát tüntette ki a Pro Cultura Hungarica díjjal, Fekete pedig ún. elismerő okleveleket osztott ki, egy kivétellel csupa határon túli szakelemnek.

Az oklevelet Kató Ibolya pszichológus, az illyefalvi Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány ügyvezetője, az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság tiszteletbeli elnöke, Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola főigazgatója, nem mellesleg Orbán Viktor október 23-i beszédének „vendégművésze”, Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója és Török Viola, a marosvásárhelyi Spectrum Színház művészeti vezetője mellett

egy nemzeti rocksztár,

Nyerges Attila, az Ismerős Arcok nevű zenekar vezetője is megkapta. Lehet, hogy a tárca így kívánta mindenki értésére adni, hogy továbbra sem érzéketlen a villanygitárokkal szemben; az új miniszter és az államtitkár nemcsak mocskos anyagiakkal (gondoljunk csak Demjén Rózsi 25 millió forintjára), de veretes köszönetnyilvánítással is képes kifejezni háláját – ahogy oklevélen olvasható – az „odaadó és kiemelkedő színvonalú közösségépítő és kultúrateremtő tevékenység elismeréseképpen”.

Nyerges Attila

Nyerges Attila

Fotó: MTI/Komka Péter

 

Csakhogy e pátosz mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem – habár a zenekar nem veri nagydobra –, hogy az Ismerős Arcok korábban a Jobbik rendezvényeinek volt az állandó fellépője, és akkor sem jöttek zavarba, hogyha

olyan skinhead zenekarokkal kellett osztozniuk a színpadon,

mint az Oi-Kor vagy az Egészséges Fejbőr. De hát ez rég volt, igaz se volt, a dicső múltról mindössze ezt olvashatjuk az Ismerős Arcok honlapján: „Az egykoron hangulatos klubokban fellépő zenekar napjaink népszerű fellépője lett a hazai rock-, pop-, motoros- és gasztro fesztiváloknak, város-, és falunapoknak, kiemelt önkormányzati ünnepi rendezvényeknek, hagyományőrző találkozóknak”.

És ennek fényében mindjárt más megvilágításba kerül, hogy épp Magyar Kultúra Napján, azaz Kölcsey Himnuszának „születésnapján” érte e megtiszteltetés Nyergest és rajta keresztül az Ismerős Arcokat, vagyis szó sincs arról, hogy Fekete Péter egy szimpla könnyűzenészt tüntetett ki. Már csak azért sem, mert Nyergest hét évvel ezelőtt

Balog Zoltán is megkínálta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével,

ami azt mutatta, hogy az Ismerős Arcok „közösségépítő és kultúrateremtő tevékenysége” már 2012-ben sem zsíros riffekkel és dallamos refrénekkel tört utat magának, hanem a súlyos – és NER-kompatibilis –  mondanivalóval.

Így aztán nem lennénk meglepve akkor sem, ha az derülne ki, hogy ezzel az oklevéllel elsősorban az a meggyőződés öltött testet, hogy Nyerges Attilának is ugyanazon a polcon van a helye, ahol a legnagyobbjainknak. Ha pedig így van, akkor talán azt is megérjük, hogy együttes országos (sőt határokon átívelő) slágere (sokak szerint „himnusza”), a Nélküled hamarosan hivatalos rangra emelkedik.

Persze az is lehet, egész más oka van az elismerésnek,

nem holmi himnusz. Noha a zenekari honlapon azt olvassuk, hogy a „letisztult, kifinomult és precízen kidolgozott dallamvilágot Nyerges Attila értékes gondolatai emelik arra a magas szintre, amely évek óta jellemzi az Ismerős Arcok zenei munkásságát”, elég csak az együttes 2017-ben megjelent Európa című dalát idéznünk, máris érthetővé válik, miért is fordulhatott a minisztérium hálatelt figyelme Nyerges Attila felé.

Látod, Európa? Hát ide vezetett a jóság,

Mindent megengedő liberális kórság!

Nem bírom nézni döbbent arcodat,

Lakva ismerni meg a másikat.

 

Ha a gazdasági érdek azt kívánja,

Hazája kapuját sarkig kitárja.

Németország! Eltört a gerinced!

Húsz év múlva hol lesztek, szerinted?

 

Kéne a földem – elhiszem,

Innád a vizem, de énnekem

Túl ismerős érzés a félelem,

Nem vehetsz el mást, csak az életem.

 

Ti Brüsszelben acsarkodó nagykutyák,

Túl magas lovakon szédelgő ostobák!

Ha nem mondta volna senki még előttem,

Én partnernek és nem szolgának szegődtem.

Mert nem nehéz elképzelni, hogy ha Nyergeséket felültetik a kampányvonatra és ezt a számot közvetlenül a Nélküled után játsszák el valami tavaszi Fidesz-rendezvénnyel, az vélhetően százszorta hatékonyabb felszólalás, mint Hollik, Hidvéghi vagy Rezsi Sz. bohóckodása.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.