Természetesen hazudtak a tanároknak is. Mára ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a februárban előléptetett Palkovics László államtitkár megbízatásának nem a romokban heverő oktatási rendszer közösen kidolgozott reformja volt a célja, hanem a hangoskodók mielőbbi letörése. Ezt a feladatát Palkovics példásan teljesítette. Most még néhányszor bele is rúghat a legyőzöttekbe.
Nesze nektek!
A kellemetlen szituációkban rendszerint előrángatott fegyvertár kellékei működtek ezúttal is: a kifárasztás, a megosztás, a megfélemlítés és elsősorban persze a vég nélküli hazudozás. A tanárok a kormány által pontosan ismert és értett problémákat vezettek elő, a gyengébbek kedvéért még a bajok orvoslásának menetrendjét is vázolták: azonnal kezelendő kérdések, középtáv, koncepcionális átalakítások, és a többi. A javaslatok lényege az volt, hogy a kormány előbb gondolkozzon, és csak utána nyúljon hozzá az iskolarendszerhez. Az sem ártana, ha a tervezett változtatásokról előre értesítenék – horribile dictu, megkérdeznék – az ott dolgozókat.
Palkovicsék azonban – minden teátrális gesztusuk ellenére – érdemi „egyeztetésbe” csak a kormány baráti szervezeteivel bonyolódtak. Az sem jelentett akadályt, ha egy-egy meghívottnak semmi köze nem volt a közoktatáshoz. Eközben minden eszközzel igyekeztek megakadályozni a formálódó civil mozgalom és a szakszervezetek egységes fellépését, míg a tiltakozók támogatottságát egészen pofátlan kommunikációs trükkökkel erodálták. Rétvári Bence például az egyórás sztrájk előtti héten diadalittasan bejelentette, hogy megszűnik a Klik. És valóban, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot a jövő tanévtől – most figyeljenek – Klebelsberg Központnak hívják majd. Palkovics azzal dicsekedett, hogy az állami fenntartó 2017-es költségvetésébe 100 milliárdos pluszt terveztek. Elfelejtette hozzátenni, hogy a többlet a 2016-os költségvetési előirányzathoz képest értendő, amit idén legalább 90 milliárddal kell kipótolni. A korábban megígért béremelések hatásával együtt tehát legjobb esetben is szinten tartásról beszélhetünk.
Vannak még ötleteink
A kormánynak azonban nem elég a szimpla politikai győzelem. Mióta meggyőződött róla, hogy az érettségi miatt újabb sztrájk már nem várható, mintha direkt szívatná az ellenálló tanerőket. A Klik – pardon, a KK – hatalma nemhogy csökkenne, még nő is, szeptembertől az iskolák működtetését is átveszi az ezt eddig vállaló önkormányzatoktól. Az újabb szakiskolai reform tovább menetel a közismereti tárgyak visszavágásának Parragh László-i útján. Az alapítványi szakképző iskolák államosítása az ötvenes éveket idézi – mi több, a költségvetési törvény tervezett módosítása már a teljes alternatív szektor kicsinálásának rémképét vetíti előre. Ha ez most nem is valósul meg, az üzenet egyértelmű: vannak még ötleteink arra az esetre, ha újra tüntetgetni támadna kedvetek.
De ne tévedjünk. Amikor a kormány az ellene lázadó tanárokat bünteti, valójában a gyerekek jövőjével játszik. Minden kicsinyes politikai bosszú a diákok teljesítményén csattan. Ezt pedig objektív hazai és nemzetközi tesztekkel mérik. Az eredmények romlását egy idő után nehéz lesz a „politikai okokból tiltakozó” pedagógusokra, az elhibázott szocialista oktatáspolitikára vagy Soros Györgyre kenni.
De legfőként hiába érzi győzelemnek bárki is azt, ami most a pedagógusokkal történt. Orbán Viktor rendszere már megtette ugyanezt számos – érdekeiket jóval kevésbé artikulálni képes – társadalmi csoporttal is. S mindig akadnak újak, de az elégedetlenségnek mégsem sikerült gátat vetni.
