Kövér László égett, mint a rongy – Mennyire kell ostobának lenni ahhoz, hogy valaki ne tudja ezt kiszámolni?

  • narancsblog
  • 2016. szeptember 18.

Narancsblog

Erre mondják, hogy ki nem kényszerített hiba.

Ugye, mindenkinek megvan a külföldi utcán nagy hangon és persze ékes magyar nyelven ordítozó magyar, aki rendszerint a rosszallását fejezi ki valamiért, abból kiindulván, hogy magyarul aztán senki a világon nem ért, így azt mondhat, amit akar, azt sértegethet, akit akar. Gyakran még szomszédos országokban is ilyesmire ragadtatják magukat honfitársaink, pedig ott előre kimatekozhatóbb a lebukás veszélye. Na és, mi van akkor, igazam van vagy nincs igazam? Mindig igaza van, hát hogyne! Mindez – az összes jelenleg ismeretes konyhai pszichologizálás szerint – a kisebbrendűségi alapú kivagyiság szakácskönyvi esete, a tökéletes recept: azt mondok, amit akarok, mert úgysem érti, aki cáfolhatná. Azt mondok, amit akarok, mert úgy sem érti senki.

Most szegény Kövér László is így járt.

Özil gólöröme

Özil gólöröme

Fotó: MTI/EPA

A hét elején jászberényi lakossági fórumot tartó Fidesz-veterán házelnök, talán azért, mert különösen méltánytalan helyzetben érezte magát (Lakossági fórumot tartani az én múltammal? Brrr! Jászberényben? Brrr!), vagy valami egyébért, esetleg a hülyeség kimondásának puszta öröméért azt bírta mondani, hogy a menekültek európai integrációjának lehetősége már csak azért is „ordas hazugság”, mert Mesut Özil inkább összeharapja az ajkát, hogy nehogy a német himnuszt kelljen énekelnie egy-egy válogatott focimeccse előtt. Már a kép maga is zseniális: „tüntetőleg összeharapja az ajkát, hogy ne kelljen énekelni a német himnuszt”, mintha az ajka megveszekedetten akarná dalolni a himnuszt, de a fogának helyén lenne az esze, s időben közbelépne az ő török identitása nevében.

Persze nem szegény Kövér László irodalmi vénája, illetve rétori vértezetének nehezen pótolható hiátusai okozzák a magyar világ bajait. Hanem ez a lábszagú tempó. Hogy dr. Kövér nem tudta kiszámolni előre, hogy mi következik, vagy úgy volt vele, hogy ezeknek ez is jó lesz (alkalmasint a kettő egyszerre).

Mert hát, mint azt tudjuk, az lett, hogy a 168 Óra gyorsan elszaladt a szöveggel a Német Labdarúgó Szövetséghez, hogy mit szólnak hozzá. S azok vették a fáradságot, és szóltak (nyilván válaszolnak a szurkolói levelekre is).

S amit szóltak, abban nem volt köszönet. Leginkább azért, mert úgy szóltak, ahogy mifelénk nem szokás. Nem úgy tehát, ahogy például külkapcsolataink vezetője, Szijjártó Péter szokott reagálni egy-egy külföldről érkező bírálatra. Nem sértegetve. (Ez egyébként elég vicces játék: beütni a gugliba ilyeneket, hogy Szijjártó luxemburgi… Szijjártó osztrák… Szijjártó bármilyen tetszőleges nyugati ország… mindig valami cifra mocskolódás ugrik fel az első húsz találatban.) Nem és nem, a német fociszövetség nem sértegette Kövér Lászlót, de még csak meg sem alázta. A válaszukból viszont a napnál is világosabban kiderül, hogy Kövér László mennyire megalázta saját magát, s legfőként a hallgatóságát.

„A német labdarúgó-válogatott kiváló példája annak, miként lehet sikeres az integráció. A játékosok azonosulnak Németországgal és értékeivel, és a pályán mindent beleadnak az országért. A foci egyesíti az embereket, függetlenül azok nemétől, életkorától, etnikai hovatartozásától, vallási meggyőződésétől vagy bőrszínétől. A toleráns és nyílt társadalom jellemzője, hogy meghagyja minden embernek a szabad választást azzal kapcsolatban, hogy akarja-e énekelni a himnuszt, vagy sem. A himnusz éneklése önmagában nem fokmérője annak, hogy valaki milyen közel érzi magához a hazáját, és milyen erősen azonosul vele.”

A német válogatott a 2016-os Eb-n

A német válogatott a 2016-os Eb-n

Fotó: MTI/EPA

S még azt is hozzáteszik, hogy egyébként felőlük Kövér azt mond, amit akar, mert joga van hozzá.

Nem állnak neki tételesen felsorolni, hány világbajnoki, Európa-bajnoki érmet nyert Németországnak Özil, nem magyarázkodnak, csak elmondják, mi a helyzet. Amiből az is kiderül, mi a baj Kövér rosszindulatú kijelentésével. Meg az is, ami a voltaképpeni lényeg, s speciel a németeket, a német futballszövetséget még a legtávolabbról sem érinti. Az tudniillik, hogy Kövér ezt a hülyeséget puszta haszonszerzési szándékkal tolta bele mélyen lenézett hallgatósága arcába. Ja, igen, a politikai haszonszerzés szándékával – nem mintha olyan nagy lenne a különbség a jelzőtlen változathoz képest.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.