Titokzatos amerikai tanácsadóját idézte Orbán, amikor a korrupt fideszesekről beszélt

  • narancsblog
  • 2016. szeptember 13.

Narancsblog

A lopós elvtársak most abban reménykednek, hogy a gyűlöletkampányok sötét nagyurának lesz igaza.

A hvg.hu belsős információkra hivatkozva arról írt, hogy az egyébként diadalittas hangulatú balatonfüredi frakcióülésen több fideszes képviselő is rákérdezett Orbánnál, hogy mi lesz az ő törzsszavazóikkal, ha tovább folytatódnak a párt korrupciós botrányai. (No meg az ibizázás meg a jachtozgatás.) A lap szerint a visszaélésgyanús eseteket Orbán amúgy nem is korrupciós ügyként interpretálta, hanem úgy fogalmazott, hogy azok a politikai karaktergyilkosság részei, amire a választások felé közeledve minden politikusnak fel kell készülnie.

Ezzel az értelmezéssel, illetve magával a ténnyel, hogy Orbán felszólal a korrupció ellen, most nem foglalkoznánk külön; a miniszterelnök fejére rálátó forrásaink szerint jelen pillanatban is külföldi kutatócsoportok vizsgálják arcbőrének kémiai összetételét, amely – minden várakozással ellentétben – megakadályozta annak azonnali lángra lobbanását.

false

 

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Nézzük inkább a folytatást, amely során Orbán Viktor – a hvg.hu tolmácsolásában – kifejtette: „Lehet, hogy a Fidesz egyeseknél elveszti az erős érzelmi kötődést, de attól még a pártra fognak szavazni. A hazai ellenzékre utalva Orbán viccesen egy amerikai kampánymondást is idézett, miszerint ha egy dörzsöltnek tűnő fickó és egy szerencsétlen hülye közül kell választani, az emberek úgyis az előbbire szavaznak.”

Amerikai kampánymondás – így is lehet fogalmazni, de az idézet valójában egy konkrét embertől, mégpedig Arthur J. Finkelsteintől származik, és nem pontosan így szól. A finkelsteini ellentétpárban ugyanis nem a „dörzsöltek” állnak szemben a „hülyékkel”. Hanem a korruptak: „When you allow people to choose between the corrupt and the stupid, they will go for the corrupt”; vagyis „ha az emberek választhatnak a korrupt és a hülye között, a korruptat választják”. Vagyis Orbánnak nem véletlenül jutott eszébe az idézet, csak vagy ő idézett pontatlanul, vagy a hvg forrásai.

Finkelsteinről, a rejtőzködő kampánygururól a Magyar Narancs írt először részletesen. A Fidesznél sokáig nagyokat hallgattak róla, pedig belső forrásokból tudni lehetett, hogy a vele közös céget alapító Habony Árpád mellett ő Orbán Viktor legfontosabb tanácsadója. Végül tavaly maga a miniszterelnök is elismerte, hogy rendszeresen találkoznak. „Jól ismerem őt, igen, nagyon kiváló és elismert szakember” – mondta róla az RTL Klubnak. Nem hazudott: a republikánusok egyik legfontosabb stratégája két elnöknek is dolgozott és számtalan nagy sikert ért el – leginkább a gátlástalanságával. Az csak Finkelstein jellemrajzához érdekes adalék, hogy a melegházasságban élő, zsidó származású férfi homofób kampányok egész sorát vezényelte le, és azzal is lebukott, hogy „rádolgozott” az egyik politikai ellenfele zsidóságára. Ennél fontosabb, hogy a „piszkos politika keresztapjaként" emlegetett tanácsadó a lejárató- és gyűlöletkampányok specialistája.

Ha valaki elolvassa ezt a három évvel ezelőtti alapos portrécikket, vagy a kevés nyilvános szereplései közül az egyiknek az összefoglalóját, akkor sokkal többet megérthet az elmúlt évek politikai történéseiből. Az érzelmekre ható, egyszerű üzenetek és a mindenféle ellenzék elleni agresszív és célzott támadások mellett ugyanis Finkelstein egyik legfontosabb tanítása, hogy legnagyobbat egy jól működő ellenségképpel lehet nyerni. Ennek érdekében folyamatosan monitorozni kell, hogy a szavazók kitől félnek, kit utálnak, és ezekre a félelmekre és ellenérzésekre kell hatni, ezeket kell gerjeszteni és fenntartani. Orbán Viktor menekültellenes politikája és különösen a népszavazási kampány mintapéldája a finkelsteini taktikának. Aminek nem lesz könnyű megtalálni az ellenszerét, se most, se később.

És miközben ezek a jól fizetett szakemberek felőrölnek bármilyen ellenállást, és a félelem és a gyűlölet szomorú szántóföldjévé változtatnak mindent körülöttünk, mi makacsul megpróbálhatunk elképzelni egy olyan Magyarországot, ahol nem a korruptak és a hülyék között kell választani. Sikerül? Legalább elképzelni?

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.