Nem, nem azt üzente, hogy megyek, hanem azt, hogy NEM megyek

  • narancs.hu
  • 2024. január 25.

Narancsblog

Tudniillik a svéd miniszterelnök Orbánnak.

Ma délután végigfutott a magyar sajtón Ulf Kristersson svéd miniszterelnök válaszlevele, melyet Orbán Viktor nagy hirtelen küldött meghívására írt. Már a vonatkozó szalagcímek is roppant beszédesek voltak, amint az újabb szép magyar diplomáciai siker dicsőségét harsogták!

S most direkt csak az ún. demokratikus sajtóból idézünk. Fordulat: Mégis Budapestre jöhet a svéd miniszterelnök NATO-ügyben tárgyalni; A svéd miniszterelnök elgogadta Orbán meghívását; Mégis jöhet Budapestre a svéd miniszterelnök Orbánnal tárgyalni, noha „pár napja a külügyminiszterük még arról beszélt, nem lát okot arra, hogy Magyarországgal tárgyaljanak Svédország NATO-csatlakozásáról“.

Nem, nem akarunk szemantikai kurzust tartani senkinek, mindenki azt olvas ki egy szövegből, amit bír, vagy ami ráfér a horizontjára. A legjobb családokban is megesik ilyesmi, egy pillantra mi is felültünk ennek az értelmezésnek, de elmúlt ez az önfeledt pillanat. Viszont azzal a közhelyszámba menő közhellyel sem óhajtunk terhelni senkit, mely szerint a diplomáciának lenne valamiféle virágnyelve, ahol az igen nemet vagy talánt jelent. A szavak ugyanis nemcsak jelentésük van, de hatalmuk is. Ezért csak annyit akarunk közölni, hogy Ulf Kristersson

svéd miniszterelnök azt írta Orbán Viktornak, hogy kösz a meghívást, momentán nem alkalmas.

S ezen közlésünk alátámasztására itt szemelvényeket mutatunk a levélből, s hogy az se legyen, hogy e szemelvények a szövegkörnyezetükből brutálisan és célzatosan kiragadott mondatrészek, e cikk aljára oda biggyesztjük az egész episztolát. Oly rövid, hogy akkor sem túloznánk nagyot, ha foghegyről odavetett válasznak minősítenénk, de minősíteni sem akarunk, legkevésbé a svéd miniszterelnököt.

Tehát: „Várom, hogy ezeket a kérdéseket megvitassuk Önnel részletesebben is Budapesten, egy olyan időben, amely mindkettőnk számára megfelelő.“ Budapesten, egy olyan időben, amikor mind a kettőnknek megfelelő. Tehát: nekem most nem megfelelő. Oh, csak mi fűzzük hozzá: mert nem úgy mennek a dolgok a világban, hogy gyere, cipó, hamm, bekaplak. Hogy jaj, a törökök elfelejtettek szólni, hogy már alá is írták, amit kellett, pedig Erdogan még a lovat is elvitte, s cáfoljuk, hogy kolbászt töltött volna az egészből (inkább köfte lesz az). Valamikor megfelelő lesz, ha piros hó esik, például, vagy ha már benn leszünk a NATO-ban, s még pár tucat Gripent tetszenének tőlünk lízingelni vagy valami ilyesmi. Mert hiszen mi is felelne meg Svédországnak e percben, mint a NATO-tagság?

Ulf ugyanakkor az is írja az ő szívbéli Viktorjának,

hogy: „Lesz ugyanakkor arra is lehetőségünk, hogy megvitassuk ezeket a kérdéseket Brüsszelben, az Európai Tanács február 1-jei ülésén.” S hát, vagy élünk ezzel a lehetőséggel, vagy valami egyéb lehetőség után nézünk. Esetleg kisnyúl. Mert ugyebár: „Van számos közös érdekünk, ahogy Ön is említi, kétoldalúan a Gripen vadászgépek kérdése, az EU-n belül pedig az Önök elnöksége, illetve, természetesen a NATO-n belül, mint szövetségesek”. Dolgok, amelyek a NATO-n belül – szövetségesek közt – elintézhetők, vagy elintézendők.

Nagy napokat él tehát az orbáni Magyarország sikerágazata, a diplomácia.

Itt járt Robert Fico, s közölte, hogy ő aztán nyitott az Ukrajnának nyújtandó EU-s támogatás orbáni variánsára, aztán hazament, hangoskodott egy kicsit, majd elment Ukrajnába, s beígérte, hogy az EU eredeti támogatási tervének az élharcosa lesz – az Orbán-variáns már egyáltalán nem volt téma. Aztán jöttek a törökök, de annyira jöttek, hogy Orbánéknak a sajtóból kellett megtudniuk, hogy jöttek, s ratifikálták a svéd NATO-tagság OK-ját. Végül itt ez a „kopjál le, öcsi” levél Svédből. A vak is láthatja, mekkor nagy csávó a mi fiunk szerte a világba. Ha ehhez még hozzácsapjuk, hogy mindeközeben Aleksandar Vučić vidáman fotózkodott Aleksandar Sorossal, oh, pardon, Alex Sorossal, s nagyokat posztolt róla a közösségi felületein, tényleg az égig lendíthetjük a karunkat: teljes a siker. Ez az éjszaka sohasem érhet véget!

És akkor a levél:

„Köszönöm a január 23-ai levelet és a Magyarország látogatására való meghívást.

Egyetértek Önnel abban, hogy előnyösebb lenne az országaink között a szorosabb politikai párbeszéd. Van számos közös érdekünk, ahogy Ön is említi, kétoldalúan a Gripen vadászgépek kérdése, az EU-n belül pedig az Önök elnöksége, illetve, természetesen a NATO-n belül, mint szövetségesek.

Svédország NATO-csatlakozási kérelmének jóváhagyása a magyar parlamentben erős alapja lesz annak, hogy előrelépést tegyünk kétoldalú kapcsolatainkban és elmélyítsük a közös megértést és bizalmat.

Várom, hogy ezeket a kérdéseket megvitassuk Önnel részletesebben is Budapesten, egy olyan időben, amely mindkettőnk számára megfelelő. Lesz ugyanakkor arra is lehetőségünk, hogy megvitassuk ezeket a kérdéseket Brüsszelben, az Európai Tanács február 1-jei ülésén.”

(Címlapképünkön: Ulf Kristersson svéd miniszterelnök egy tavalyi brüsszeli EU-csúcson. Fotó MTI/EPA/Olivier Hoslet)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött.