A szerk.

Visegrádi kettős

A szerk.

E sorok írásakor még csak kedd délután van, de máris megvan az új legjobb barátunk a szűk egynapos baráti látogatásra hazánkba érkezett Robert Fico személyében.

Örömünk szinte felhőtlen, még a demokratikus sajtó magáról megfeledkező része is azt írja, hogy több volt ez, mint holmi udvariassági látogatás, hiszen Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke szentül megfogadta itt, hogy nem hagyja bántani a magyart, tudniillik a népe szuverenitásáért Európával ádáz küzdelmet vívó Orbán Viktort.

A meghatottság könnyeinek fátylán át látjuk is, ahogy a két dalia hátat hátnak vetve leküzdi az ellent, majd belelovagolnak a naplementébe, azt énekelvén, hogy soha még ilyen jó nem volt a szlovák–magyar viszony. S ha ez nem elég, Robert Fico Petr Fiala cseh miniszterelnökre is nyomást fog gyakorolni, hogy hívja össze a visegrádi négyeket, mert azokra most nagy szükség van. Ebbéli törekvéseinek várható sikereivel kapcsolatban már lehetnének bizonyos fenntartásaink, ha nem fojtogatna annyira a kacagás, mely az Európára vonatkozó ígéretek komolyságának mérlegelésekor bukott ki belőlünk.

Robert Fico ezekben a napokban ugyanis a legkevésbé Orbán Viktor bőrének a mentegetésével van elfoglalva, inkább a sajátjával. Neki és bűntársainak ugyanis pont annyi vaj van a fejükön, hogy annak leolvasztásához gyakorlatilag a teljes szlovák igazságügyi gépezet lenullázására van szükség, és ez meglehetően fáradságos munka. De nem is túl hálás, hiszen a hétvégén csak Pozsonyban úgy huszonötezren mentek ki az utcára miatta, s persze minden szlovákiai nagyvárosban is elég sokan. Megjelenésünk csütörtöki napjára ugyancsak meghirdettek hasonló megmozdulásokat. Félreértés persze ne legyen, egy huszonötezres tüntetés az ötmilliós Szlovákiában erős, komoly véleménynyilvánítás ugyan, de nem olyan hegyomlasztó erejű, mint azok a hatvan­ezres felhorgadások voltak, amelyek Ján Kuciak újságíró meggyilkolása után közvetlenül Robert Fico bukásához vezettek. Viszont nem is tűnnek el nyomtalanul a közéletből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.