A szerk.

Visegrádi kettős

A szerk.

E sorok írásakor még csak kedd délután van, de máris megvan az új legjobb barátunk a szűk egynapos baráti látogatásra hazánkba érkezett Robert Fico személyében.

Örömünk szinte felhőtlen, még a demokratikus sajtó magáról megfeledkező része is azt írja, hogy több volt ez, mint holmi udvariassági látogatás, hiszen Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke szentül megfogadta itt, hogy nem hagyja bántani a magyart, tudniillik a népe szuverenitásáért Európával ádáz küzdelmet vívó Orbán Viktort.

A meghatottság könnyeinek fátylán át látjuk is, ahogy a két dalia hátat hátnak vetve leküzdi az ellent, majd belelovagolnak a naplementébe, azt énekelvén, hogy soha még ilyen jó nem volt a szlovák–magyar viszony. S ha ez nem elég, Robert Fico Petr Fiala cseh miniszterelnökre is nyomást fog gyakorolni, hogy hívja össze a visegrádi négyeket, mert azokra most nagy szükség van. Ebbéli törekvéseinek várható sikereivel kapcsolatban már lehetnének bizonyos fenntartásaink, ha nem fojtogatna annyira a kacagás, mely az Európára vonatkozó ígéretek komolyságának mérlegelésekor bukott ki belőlünk.

Robert Fico ezekben a napokban ugyanis a legkevésbé Orbán Viktor bőrének a mentegetésével van elfoglalva, inkább a sajátjával. Neki és bűntársainak ugyanis pont annyi vaj van a fejükön, hogy annak leolvasztásához gyakorlatilag a teljes szlovák igazságügyi gépezet lenullázására van szükség, és ez meglehetően fáradságos munka. De nem is túl hálás, hiszen a hétvégén csak Pozsonyban úgy huszonötezren mentek ki az utcára miatta, s persze minden szlovákiai nagyvárosban is elég sokan. Megjelenésünk csütörtöki napjára ugyancsak meghirdettek hasonló megmozdulásokat. Félreértés persze ne legyen, egy huszonötezres tüntetés az ötmilliós Szlovákiában erős, komoly véleménynyilvánítás ugyan, de nem olyan hegyomlasztó erejű, mint azok a hatvan­ezres felhorgadások voltak, amelyek Ján Kuciak újságíró meggyilkolása után közvetlenül Robert Fico bukásához vezettek. Viszont nem is tűnnek el nyomtalanul a közéletből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.