A szerk.

Visegrádi kettős

A szerk.

E sorok írásakor még csak kedd délután van, de máris megvan az új legjobb barátunk a szűk egynapos baráti látogatásra hazánkba érkezett Robert Fico személyében.

Örömünk szinte felhőtlen, még a demokratikus sajtó magáról megfeledkező része is azt írja, hogy több volt ez, mint holmi udvariassági látogatás, hiszen Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke szentül megfogadta itt, hogy nem hagyja bántani a magyart, tudniillik a népe szuverenitásáért Európával ádáz küzdelmet vívó Orbán Viktort.

A meghatottság könnyeinek fátylán át látjuk is, ahogy a két dalia hátat hátnak vetve leküzdi az ellent, majd belelovagolnak a naplementébe, azt énekelvén, hogy soha még ilyen jó nem volt a szlovák–magyar viszony. S ha ez nem elég, Robert Fico Petr Fiala cseh miniszterelnökre is nyomást fog gyakorolni, hogy hívja össze a visegrádi négyeket, mert azokra most nagy szükség van. Ebbéli törekvéseinek várható sikereivel kapcsolatban már lehetnének bizonyos fenntartásaink, ha nem fojtogatna annyira a kacagás, mely az Európára vonatkozó ígéretek komolyságának mérlegelésekor bukott ki belőlünk.

Robert Fico ezekben a napokban ugyanis a legkevésbé Orbán Viktor bőrének a mentegetésével van elfoglalva, inkább a sajátjával. Neki és bűntársainak ugyanis pont annyi vaj van a fejükön, hogy annak leolvasztásához gyakorlatilag a teljes szlovák igazságügyi gépezet lenullázására van szükség, és ez meglehetően fáradságos munka. De nem is túl hálás, hiszen a hétvégén csak Pozsonyban úgy huszonötezren mentek ki az utcára miatta, s persze minden szlovákiai nagyvárosban is elég sokan. Megjelenésünk csütörtöki napjára ugyancsak meghirdettek hasonló megmozdulásokat. Félreértés persze ne legyen, egy huszonötezres tüntetés az ötmilliós Szlovákiában erős, komoly véleménynyilvánítás ugyan, de nem olyan hegyomlasztó erejű, mint azok a hatvan­ezres felhorgadások voltak, amelyek Ján Kuciak újságíró meggyilkolása után közvetlenül Robert Fico bukásához vezettek. Viszont nem is tűnnek el nyomtalanul a közéletből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.