A szerk.

Visegrádi kettős

A szerk.

E sorok írásakor még csak kedd délután van, de máris megvan az új legjobb barátunk a szűk egynapos baráti látogatásra hazánkba érkezett Robert Fico személyében.

Örömünk szinte felhőtlen, még a demokratikus sajtó magáról megfeledkező része is azt írja, hogy több volt ez, mint holmi udvariassági látogatás, hiszen Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke szentül megfogadta itt, hogy nem hagyja bántani a magyart, tudniillik a népe szuverenitásáért Európával ádáz küzdelmet vívó Orbán Viktort.

A meghatottság könnyeinek fátylán át látjuk is, ahogy a két dalia hátat hátnak vetve leküzdi az ellent, majd belelovagolnak a naplementébe, azt énekelvén, hogy soha még ilyen jó nem volt a szlovák–magyar viszony. S ha ez nem elég, Robert Fico Petr Fiala cseh miniszterelnökre is nyomást fog gyakorolni, hogy hívja össze a visegrádi négyeket, mert azokra most nagy szükség van. Ebbéli törekvéseinek várható sikereivel kapcsolatban már lehetnének bizonyos fenntartásaink, ha nem fojtogatna annyira a kacagás, mely az Európára vonatkozó ígéretek komolyságának mérlegelésekor bukott ki belőlünk.

Robert Fico ezekben a napokban ugyanis a legkevésbé Orbán Viktor bőrének a mentegetésével van elfoglalva, inkább a sajátjával. Neki és bűntársainak ugyanis pont annyi vaj van a fejükön, hogy annak leolvasztásához gyakorlatilag a teljes szlovák igazságügyi gépezet lenullázására van szükség, és ez meglehetően fáradságos munka. De nem is túl hálás, hiszen a hétvégén csak Pozsonyban úgy huszonötezren mentek ki az utcára miatta, s persze minden szlovákiai nagyvárosban is elég sokan. Megjelenésünk csütörtöki napjára ugyancsak meghirdettek hasonló megmozdulásokat. Félreértés persze ne legyen, egy huszonötezres tüntetés az ötmilliós Szlovákiában erős, komoly véleménynyilvánítás ugyan, de nem olyan hegyomlasztó erejű, mint azok a hatvan­ezres felhorgadások voltak, amelyek Ján Kuciak újságíró meggyilkolása után közvetlenül Robert Fico bukásához vezettek. Viszont nem is tűnnek el nyomtalanul a közéletből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.