Orbán Viktor interjújában ott a válasz: miért keres havi 9 milliót a felcsúti albán csodafocista a harmadosztályban

  • narancs.hu
  • 2021. január 10.

Narancsblog

Mert a „hőskort” éljük. Ja? Bocs!

„Először igazolok külföldi csapathoz, az első benyomásaim nagyon jók. Remek körülmények között folyik a munka, azonosulni tudok a klub célkitűzéseivel” – nyilatkozta 2017 augusztusában a Felcsút legújabb szerzeménye, az albán Liridon Latifi, és senki nem vonta kétségbe szavait. A Puskás Akadémia már ekkor is a legtöbb tao-pénzzel megtámogatott labdarúgócsapat volt, ráadásul épp ekkor került vissza az NB I-be, s úgy tűnt, Orbán Viktornak semmi sem volt drága azért, hogy még egyszer ne kerüljön ekkora szégyenbe házi futballcsapata. Vélhetően ennek a cechnek volt a 23 éves középpályás is az egyik nem elhanyagolható tétele, hiszen Latifi a legdrágább albán focistának számított: amikor a Felcsút lecsapott rá, 1 millió euró körüli összegről keringtek a hírek. Persze akkor még senki nem gondolta volna, hogy

a jövő ennél is vérlázítóbb kifizetéseket tartogat,

s mára elmondható lesz, hogy még azzal is jobban járt volna a Puskás Akadémia, ha ezt pénzt eltüzelik – mert arra, ugye, senki sem gondol Felcsúton, hogy vannak kórházak, iskolák, szegény emberek… –, hiszen az albán focistával kapcsolatos pénzszórás ezzel egyáltalán nem ért véget. A napokban 444.hu az albán sportsajtóra hivatkozva arról írt , hogy a drágán vett nagy ígéret olyannyira nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hogy tavaly óta már a harmadosztályban, a Puskás Akadémia NB III-as tartalékcsapatában kergeti a labdát, és ezért a teljesítményért még fizetnek is neki havi 25 ezret. Mármint 25 ezer eurót, vagy ha úgy tetszik, több mint 9 millió forintot.

Nos, erre tényleg nem lehet mit mondani.

Nevethetnénk is az egészen, ha a Puskás Akadémia – amelynek 2011 óta több mint 70 milliárd forintos bevétele volt  tao-pénzekből és egyéb, hasonló közpénznek még véletlenül sem minősíthető „adományokból” – valóban üzleti alapon működő sportegyesület lenne, ahol a vezetők, az edzők, a játékosok baklövései nem maradhatnak következmények nélkül, vagy ha mégis, akkor azt a klub sínyli meg. Csakhogy Felcsúton szó sincs erről, mi több, régóta egyértelművé vált: a legtöbb pénzzel kitömött magyar focicsapat nemcsak a piaci, de úgy általában mindenféle törvények felett áll, így nemcsak az üzleti, de semmiféle szabályok nem is alkalmazhatók rá. Ha csak az az egy nem, hogy mindig az alapítónak van igaza, aki szerint a meccs addig tart, amíg nem ő nyer, és aki legutóbb ezt nyilatkozta  a Nemzeti Sportnak: „A magyar sport még messze van attól, hogy a pénz maga alá gyűrje. Mi még inkább a hőskorban élünk”.

Nos, ez annyiban valóban igaz, hogy tudomásunk szerint, Orbán Viktor a sajátjából soha egy fillért nem áldozott kedvenc hobbijára.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.