Orbán Viktor interjújában ott a válasz: miért keres havi 9 milliót a felcsúti albán csodafocista a harmadosztályban

  • narancs.hu
  • 2021.01.10 16:05

Narancsblog

Mert a „hőskort” éljük. Ja? Bocs!

„Először igazolok külföldi csapathoz, az első benyomásaim nagyon jók. Remek körülmények között folyik a munka, azonosulni tudok a klub célkitűzéseivel” – nyilatkozta 2017 augusztusában a Felcsút legújabb szerzeménye, az albán Liridon Latifi, és senki nem vonta kétségbe szavait. A Puskás Akadémia már ekkor is a legtöbb tao-pénzzel megtámogatott labdarúgócsapat volt, ráadásul épp ekkor került vissza az NB I-be, s úgy tűnt, Orbán Viktornak semmi sem volt drága azért, hogy még egyszer ne kerüljön ekkora szégyenbe házi futballcsapata. Vélhetően ennek a cechnek volt a 23 éves középpályás is az egyik nem elhanyagolható tétele, hiszen Latifi a legdrágább albán focistának számított: amikor a Felcsút lecsapott rá, 1 millió euró körüli összegről keringtek a hírek. Persze akkor még senki nem gondolta volna, hogy

a jövő ennél is vérlázítóbb kifizetéseket tartogat,

s mára elmondható lesz, hogy még azzal is jobban járt volna a Puskás Akadémia, ha ezt pénzt eltüzelik – mert arra, ugye, senki sem gondol Felcsúton, hogy vannak kórházak, iskolák, szegény emberek… –, hiszen az albán focistával kapcsolatos pénzszórás ezzel egyáltalán nem ért véget. A napokban 444.hu az albán sportsajtóra hivatkozva arról írt , hogy a drágán vett nagy ígéret olyannyira nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hogy tavaly óta már a harmadosztályban, a Puskás Akadémia NB III-as tartalékcsapatában kergeti a labdát, és ezért a teljesítményért még fizetnek is neki havi 25 ezret. Mármint 25 ezer eurót, vagy ha úgy tetszik, több mint 9 millió forintot.

Nos, erre tényleg nem lehet mit mondani.

Nevethetnénk is az egészen, ha a Puskás Akadémia – amelynek 2011 óta több mint 70 milliárd forintos bevétele volt  tao-pénzekből és egyéb, hasonló közpénznek még véletlenül sem minősíthető „adományokból” – valóban üzleti alapon működő sportegyesület lenne, ahol a vezetők, az edzők, a játékosok baklövései nem maradhatnak következmények nélkül, vagy ha mégis, akkor azt a klub sínyli meg. Csakhogy Felcsúton szó sincs erről, mi több, régóta egyértelművé vált: a legtöbb pénzzel kitömött magyar focicsapat nemcsak a piaci, de úgy általában mindenféle törvények felett áll, így nemcsak az üzleti, de semmiféle szabályok nem is alkalmazhatók rá. Ha csak az az egy nem, hogy mindig az alapítónak van igaza, aki szerint a meccs addig tart, amíg nem ő nyer, és aki legutóbb ezt nyilatkozta  a Nemzeti Sportnak: „A magyar sport még messze van attól, hogy a pénz maga alá gyűrje. Mi még inkább a hőskorban élünk”.

Nos, ez annyiban valóban igaz, hogy tudomásunk szerint, Orbán Viktor a sajátjából soha egy fillért nem áldozott kedvenc hobbijára.

Neked ajánljuk

„Félig-meddig röhögtem”

  • Soós Tamás

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Odalent, a fenéken

  • Bacsadi Zsófia

Jimmy McGovern és a BBC háromrészes drámasorozata nem bíbelődik sokat az expozícióval: egyből behajítja nézőjét az addig büntetlen előéletű Mark Cobden (Sean Bean) börtönfelvételi procedúrájába.

Kebabpizza

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Verseny, társakkal

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Helyzetgyakorlatok

  • TPP

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

„A pénz nem elég”

Megkerülhetetlen gyűjtő, a magyar kultúra egyik legbefolyásosabb szereplője. Egyebek mellett gyűjteményépítésről, a Centre Pompidou akvizíciós bizottságában vitt szerepéről és a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási tanácsadójának a feladatairól kérdeztük.

Pogromok alulnézetből

Apor Péter legfőbb kutatási területe Kelet-Közép-Európa kultúrtörténetének vizsgálata a 20. század második felében, a térség nemzetközi folyamatokban betöltött szerepének áttekintésével kiegészítve.

Városvarázs

  • Sándor Panka

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

Komisszárkultúra – I. rész

  • Farkas Zsolt

Kulturális hadviselés hosszú távú politikai program- és stratégiajavaslat a „NER” (Orbán-Fidesz) számára, hogyan kell a magyar közintézményrendszer totális bürokratikus fideszesítését betetőzni a kultúra és az oktatás minden résztvevője, és végső soron mindenki gondolkodásának fideszesítésével.

Géppuskával Bodri ellen

Gyakori, hogy a szomszédban kutyás, macskás, netán kígyót tartó ember lakik, de mi a teendő, ha a lakóközösségből valakit sérelem ér? Milyen írott és íratlan szabályok szerint zajlik a kisállatos együttélés a társasházakban?

Eszi, nem eszi

A világon előállított összes élelmiszer egyharmada hulladékká válik, mielőtt a termelőtől a fogyasztóig jutna. Az élelmiszer-pazarlás Magyarországon is jelentős, de jó néhányan vannak, akik megpróbálnak tenni ellene.