Orbán Viktor interjújában ott a válasz: miért keres havi 9 milliót a felcsúti albán csodafocista a harmadosztályban

  • narancs.hu
  • 2021. január 10.

Narancsblog

Mert a „hőskort” éljük. Ja? Bocs!

„Először igazolok külföldi csapathoz, az első benyomásaim nagyon jók. Remek körülmények között folyik a munka, azonosulni tudok a klub célkitűzéseivel” – nyilatkozta 2017 augusztusában a Felcsút legújabb szerzeménye, az albán Liridon Latifi, és senki nem vonta kétségbe szavait. A Puskás Akadémia már ekkor is a legtöbb tao-pénzzel megtámogatott labdarúgócsapat volt, ráadásul épp ekkor került vissza az NB I-be, s úgy tűnt, Orbán Viktornak semmi sem volt drága azért, hogy még egyszer ne kerüljön ekkora szégyenbe házi futballcsapata. Vélhetően ennek a cechnek volt a 23 éves középpályás is az egyik nem elhanyagolható tétele, hiszen Latifi a legdrágább albán focistának számított: amikor a Felcsút lecsapott rá, 1 millió euró körüli összegről keringtek a hírek. Persze akkor még senki nem gondolta volna, hogy

a jövő ennél is vérlázítóbb kifizetéseket tartogat,

s mára elmondható lesz, hogy még azzal is jobban járt volna a Puskás Akadémia, ha ezt pénzt eltüzelik – mert arra, ugye, senki sem gondol Felcsúton, hogy vannak kórházak, iskolák, szegény emberek… –, hiszen az albán focistával kapcsolatos pénzszórás ezzel egyáltalán nem ért véget. A napokban 444.hu az albán sportsajtóra hivatkozva arról írt , hogy a drágán vett nagy ígéret olyannyira nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hogy tavaly óta már a harmadosztályban, a Puskás Akadémia NB III-as tartalékcsapatában kergeti a labdát, és ezért a teljesítményért még fizetnek is neki havi 25 ezret. Mármint 25 ezer eurót, vagy ha úgy tetszik, több mint 9 millió forintot.

Nos, erre tényleg nem lehet mit mondani.

Nevethetnénk is az egészen, ha a Puskás Akadémia – amelynek 2011 óta több mint 70 milliárd forintos bevétele volt  tao-pénzekből és egyéb, hasonló közpénznek még véletlenül sem minősíthető „adományokból” – valóban üzleti alapon működő sportegyesület lenne, ahol a vezetők, az edzők, a játékosok baklövései nem maradhatnak következmények nélkül, vagy ha mégis, akkor azt a klub sínyli meg. Csakhogy Felcsúton szó sincs erről, mi több, régóta egyértelművé vált: a legtöbb pénzzel kitömött magyar focicsapat nemcsak a piaci, de úgy általában mindenféle törvények felett áll, így nemcsak az üzleti, de semmiféle szabályok nem is alkalmazhatók rá. Ha csak az az egy nem, hogy mindig az alapítónak van igaza, aki szerint a meccs addig tart, amíg nem ő nyer, és aki legutóbb ezt nyilatkozta  a Nemzeti Sportnak: „A magyar sport még messze van attól, hogy a pénz maga alá gyűrje. Mi még inkább a hőskorban élünk”.

Nos, ez annyiban valóban igaz, hogy tudomásunk szerint, Orbán Viktor a sajátjából soha egy fillért nem áldozott kedvenc hobbijára.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.