Tegnap sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a kormány jól megemelte „a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő, hátrányos helyzetű gyermekek tavaszi, nyári, őszi és téli tanítási szünetekben – összesen 70 szünidei napon át – történő étkeztetésére fordítható összeget”. Nem kis pénzről van szó, 2,3 milliárdról (csak 200 millióval kevesebb, mint amennyi a szolnoki stadion), ez gyerekenként napi kemény 570 forintot jelent, ennyiből kell hát az önkormányzatoknak biztosítaniuk – az államtitkár szavajárásával – az „egy tál meleg ételt”.
| ||
„Akár 208 ezer gyerek kaphat a nyári szünet hétköznapjain ebédet, miután a kormány kötelezővé tette az önkormányzatok számára a díjmentes étkeztetés biztosítását, és az ehhez szükséges forrást is biztosítja – foglalta össze az intézkedés lényegét Czibere Károly államtitkár, nekünk pedig ugyebár most lenne a dolgunk, hogy leboruljunk e féktelen nagylelkűség előtt. Mert mi más is lehetne 2016-ban e gesztus?
Igaz ugyan, hogy a kormány eleinte azt tolta, hogy senkit nem hagy az út szélén, de mostanában ilyet még véletlenül sem hallani. Ma már csak arról szólnak a hírek, hogy dübörögnek a reformok, megmutattuk a világnak, hogy mi vagyunk a legfaszányosabb nemzet, nincs itt semmi probléma, és tényleg már csak az érezheti magát az út szélén, aki szigorúan önhibájából „nem vitte semmire az életben"
Ha e paradés teljesítmény tükrében vizsgáljuk a tegnapi bejelentést, egyértelműen arra kell gondolnunk, hogy ez a gyerekétkeztetéses ügymenet csupán a kormány dicsőségét és nagyvonalúságát mutatja. Czibere államtitkár nem is rászorultságról, hanem „fontos társadalompolitikai célokról” meg „szolidaritásról” beszélt, ráadásul ugyanő korábban, egy tévényilatkozatában, a Központi Statisztikai Hivatal adataira támaszkodva jelentette ki, hogy „az elmúlt két évben a leginkább nélkülözők száma 465 ezerről 293 ezerre csökkent”.
De akkor mire ez a nagy buzgalom? Ha ilyen jó – és egyre jobb – a helyzet, akkor miért van szükség 208 ezer gyerek ingyenebédjére?
Nos, nehogy már elhiggyük, hogy azért, mert ilyen nagylelkű a kormány! Sokkal inkább azért, mert legalább ennyien nélkülöznek, és ha már statisztika, akkor ne titkoljuk azt sem, hogy ez alaphangon is minden ötödik magyar gyerek!
Czibere persze szót nem ejtene ilyesmiről, mint ahogy korábban, a tévében is csak szórakozott az adatokkal, hiszen „nélkülözők” és „leginkább nélkülözők” között nincs érdemi különbség. Ezt persze még tekinthettük szimpla manipulációnak, ám az, amit az államtitkár tegnapi sajtótájékoztatóján – mintegy mellékesen – a továbbiakban megjegyzett, már sokkal durvább ennél. „Társadalmi érdek is a támogatás, mert a fiatalokra költött pénzek beruházást jelentenek a jövőbe” – mondta Czibere. És nem volt ott senki, aki ráborította volna az asztalt.
Mert mit is üzent ezzel a kormány?
Hát azt, hogy egy tál meleg étellel elintézettnek tekinti a nélkülöző gyerekek további sorsát.
