Egy tál meleg étellel a jövőbe – És még ezt is sikerként próbálja eladni a kormány!i!

  • narancs.hu
  • 2016. június 17.

Narancsblog

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára mondott szépeket tegnap Kőbányán.

Tegnap sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a kormány jól megemelte „a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő, hátrányos helyzetű gyermekek tavaszi, nyári, őszi és téli tanítási szünetekben – összesen 70 szünidei napon át – történő étkeztetésére fordítható összeget”. Nem kis pénzről van szó, 2,3 milliárdról (csak 200 millióval kevesebb, mint amennyi a szolnoki stadion), ez gyerekenként napi kemény 570 forintot jelent, ennyiből kell hát az önkormányzatoknak biztosítaniuk – az államtitkár szavajárásával – az „egy tál meleg ételt”.

false

 

Fotó: MTI-Varga György

„Akár 208 ezer gyerek kaphat a nyári szünet hétköznapjain ebédet, miután a kormány kötelezővé tette az önkormányzatok számára a díjmentes étkeztetés biztosítását, és az ehhez szükséges forrást is biztosítja – foglalta össze az intézkedés lényegét Czibere Károly államtitkár, nekünk pedig ugyebár most lenne a dolgunk, hogy leboruljunk e féktelen nagylelkűség előtt. Mert mi más is lehetne 2016-ban e gesztus?

Igaz ugyan, hogy a kormány eleinte azt tolta, hogy senkit nem hagy az út szélén, de mostanában ilyet még véletlenül sem hallani. Ma már csak arról szólnak a hírek, hogy dübörögnek a reformok, megmutattuk a világnak, hogy mi vagyunk a legfaszányosabb nemzet, nincs itt semmi probléma, és tényleg már csak az érezheti magát az út szélén, aki szigorúan önhibájából „nem vitte semmire az életben"

Ha e paradés teljesítmény tükrében vizsgáljuk a tegnapi bejelentést, egyértelműen arra kell gondolnunk, hogy ez a gyerekétkeztetéses ügymenet csupán a kormány dicsőségét és nagyvonalúságát mutatja. Czibere államtitkár nem is rászorultságról, hanem „fontos társadalompolitikai célokról” meg „szolidaritásról” beszélt, ráadásul ugyanő korábban, egy tévényilatkozatában, a Központi Statisztikai Hivatal adataira támaszkodva jelentette ki, hogy „az elmúlt két évben a leginkább nélkülözők száma 465 ezerről 293 ezerre csökkent”.

De akkor mire ez a nagy buzgalom? Ha ilyen jó – és egyre jobb – a helyzet, akkor miért van szükség 208 ezer gyerek ingyenebédjére?

Nos, nehogy már elhiggyük, hogy azért, mert ilyen nagylelkű a kormány! Sokkal inkább azért, mert legalább ennyien nélkülöznek, és ha már statisztika, akkor ne titkoljuk azt sem, hogy ez alaphangon is minden ötödik magyar gyerek!

Czibere persze szót nem ejtene ilyesmiről, mint ahogy korábban, a tévében is csak szórakozott az adatokkal, hiszen „nélkülözők” és „leginkább nélkülözők” között nincs érdemi különbség. Ezt persze még tekinthettük szimpla manipulációnak, ám az, amit az államtitkár tegnapi sajtótájékoztatóján – mintegy mellékesen – a továbbiakban megjegyzett, már sokkal durvább ennél. „Társadalmi érdek is a támogatás, mert a fiatalokra költött pénzek beruházást jelentenek a jövőbe” – mondta Czibere. És nem volt ott senki, aki ráborította volna az asztalt.

Mert mit is üzent ezzel a kormány?

Hát azt, hogy egy tál meleg étellel elintézettnek tekinti a nélkülöző gyerekek további sorsát.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.