Simicska Lajos televíziós adásban ismerte be, hogy nincs semmi a kezében Orbán ellen

  • narancs.hu
  • 2017. november 28.

Narancsblog

Egy csodavárással kevesebb.

Az Orbán-rendszer első, azóta elcsapott oligarchája az éj leple alatt gecizett megint egyet, aztán meglehetősen megtört hangú telefoninterjút adott az RTL Klub Híradójának, ahol ilyeneket mondott: „Abban, hogy az ország ide jutott, és maffiaállam épült ki, abban nekem volt szerepem, és ebben van felelősségem, és a felelősségem elől nem szaladok el.”

Szép szavak, de vajon ki előtt, mi előtt és legfőként mikor kell vállalnia a felelősséget azért, mert az ország ide jutott?

Aztán leszögezte, ha lennének is terhelő bizonyítékai a „közös időkből” Orbán Viktorra nézve, azok nyilvánosságra hozatala „öngyilkosság” lenne. „Ugye nem gondolja komolyan? Ha a feltételezésből indulok ki, hogy ilyen van, az egy érdekes feltételezés. De egyet mondanék: öngyilkosnak tart engem?” De különben „atombombák nincsenek ebben az országban”.

Hát, mit lehet erre mondani? Leginkább azt, hogy egy illúzióval kevesebb. Abban ugyanis feltétlenül igaza lehet Simicska Lajosnak, hogy aki tőle várta, hogy megszabadítja az országot Orbán Viktor maffiamódszereitől, az nagyon tévedett.

Simicska Lajos persze, ha már így belejött, nyilatkozott egyet az ATV-nek is, nagyjából ugyanezt. „Alapvetően vidám ember vagyok, de így ki tudom adni a frusztrációt”, tudniillik, ha olykor-olykor legecizi a miniszterelnököt, vagy fennköltebben szólván: véleményt nyilvánít. „Azt mondták, ne hagyjam szó nélkül, hát nem hagytam szó nélkül.” Örülünk.

Simicska Lajostól – a Fideszvár egykori eszétől – tehát ma annyi telik, hogy fogja a pemzlit, s kimegy mázolni valami ízetlenséget egy óriásplakátra. Szomorú történet ez, s bizonyosan nem azért szomorú, mert Simicska nem fogja megbuktatni Orbánt, hanem azért, mert ha megbuktatná, ha ő buktatná meg, akkor sem lenne semmivel jobb a világ, így e történet kristálytisztán megmutatja, hova jutott a rendszerváltás oly sokra hivatott nemzedéke, s általuk tényleg ez az ország.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.