Egy csodavárással kevesebb.

Az Orbán-rendszer első, azóta elcsapott oligarchája az éj leple alatt gecizett megint egyet, aztán meglehetősen megtört hangú telefoninterjút adott az RTL Klub Híradójának, ahol ilyeneket mondott: „Abban, hogy az ország ide jutott, és maffiaállam épült ki, abban nekem volt szerepem, és ebben van felelősségem, és a felelősségem elől nem szaladok el.”

Szép szavak, de vajon ki előtt, mi előtt és legfőként mikor kell vállalnia a felelősséget azért, mert az ország ide jutott?

Aztán leszögezte, ha lennének is terhelő bizonyítékai a „közös időkből” Orbán Viktorra nézve, azok nyilvánosságra hozatala „öngyilkosság” lenne. „Ugye nem gondolja komolyan? Ha a feltételezésből indulok ki, hogy ilyen van, az egy érdekes feltételezés. De egyet mondanék: öngyilkosnak tart engem?” De különben „atombombák nincsenek ebben az országban”.

Hát, mit lehet erre mondani? Leginkább azt, hogy egy illúzióval kevesebb. Abban ugyanis feltétlenül igaza lehet Simicska Lajosnak, hogy aki tőle várta, hogy megszabadítja az országot Orbán Viktor maffiamódszereitől, az nagyon tévedett.

Simicska Lajos persze, ha már így belejött, nyilatkozott egyet az ATV-nek is, nagyjából ugyanezt. „Alapvetően vidám ember vagyok, de így ki tudom adni a frusztrációt”, tudniillik, ha olykor-olykor legecizi a miniszterelnököt, vagy fennköltebben szólván: véleményt nyilvánít. „Azt mondták, ne hagyjam szó nélkül, hát nem hagytam szó nélkül.” Örülünk.

Simicska Lajostól – a Fideszvár egykori eszétől – tehát ma annyi telik, hogy fogja a pemzlit, s kimegy mázolni valami ízetlenséget egy óriásplakátra. Szomorú történet ez, s bizonyosan nem azért szomorú, mert Simicska nem fogja megbuktatni Orbánt, hanem azért, mert ha megbuktatná, ha ő buktatná meg, akkor sem lenne semmivel jobb a világ, így e történet kristálytisztán megmutatja, hova jutott a rendszerváltás oly sokra hivatott nemzedéke, s általuk tényleg ez az ország.