Üzletszerű bájolgás – Orbán Viktor behajol a töröknek

  • narancsblog
  • 2013. június 21.

Narancsblog

A magyar miniszterelnök hangsúlyozta, a török példa biztatás Magyarország számára is, és azt üzeni: ha egy nép megfelelő összefogást hoz létre és vezetői fejlődésre alkalmas programot alakítanak ki, akkor minden sikerülhet. „Reméljük, mi is hasonló utat járhatunk majd be” – tekintett a jövőbe Orbán.

A több ember halálával és ezrek bebörtönzésével járó állami arrogancia idején hátborzongató sorok ezek. A fenti, februári idézet a mából olvasva olyan szép és találó, hogy el se hinnénk, ha nem a Magyar Nemzetben olvasnánk, amelynek szavahihetőségében még soha nem kellett csalódnunk. Ugyanekkor, Recep Tayyip Erdoğan februári budapesti látogatásakor az is nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán olyan szorosan követi török példaképét, oly nagy lendülettel, hogy időről időre belecsúszik érdemdús kollégája alfelébe. „Kevés vezető van a világon, aki olyan átalakításokat hajtott volna végre, mint a miniszterelnök úr” – mondta Orbán szerényen, miközben mindenki arra gondolt, hogy talán egy mégis akad, hogy van azért egy nagy európai államférfi, aki Erdoğanhoz mérhető.

Fogadj fiadnak, Recep!

Fogadj fiadnak, Recep!

Fotó: Kovács Tamás/MTI

Az Orbán és Erdoğan közti párhuzamok egész sorát lajstromozta már a kreatív magyar sajtó, az antidemokratikus folyamatoktól az olyan bájos apróságokig, mint a focibarát politika, az ország főterén lezavarni kívánt fakivágások és a kormány ellen tüntetők hasonló kezelése – nevezetesen, hogy a török és a magyar kormány egyaránt a meg nem határozott, külföldi háttérhatalom áskálódását látja az utcai megmozdulások mögött. De ahogy Orbán Viktor hiába szeretne Erdoğan lenni, annak gazdasági sikereit meg sem közelíti, úgy Orbán ellenzéke számára ezek a párhuzamok leginkább azzal a szomorú tanulsággal szolgálnak, hogy a demokrácia megértésében milyen messze vagyunk a törököktől. Hogy míg a törökök a nálunk ismeretlen mértékű állami erőszak ellenére is kiállnak a céljaikért, addig velünk, magyarokkal, bárki bármit megtehet.

„Egyetért-e államtitkárával, Németh Zsolttal abban, hogy a török demokrácia jól működik, és mennyiben más ez a helyzet, mint a 2006-os budapesti rendőri brutalitás?” – ezt kérdezte ma Orbántól a 444.hu. A válasz így hangzik: „Törökország fontos szövetségesünk, kormánya pedig szabad választásokon győzött, amelynek sok sikert kívánunk.” Mellékesen jegyeznénk meg: soha nem volt még ilyen gyáva vezetője az országnak. De ennél fontosabb, hogy szabadságharcos kormányunk állandó gyakorlatává tette az üzletszerű bájolgást. És Orbán Viktor nemcsak a nagyfiúkat kényezteti az ő szájával, nemcsak Kína és Oroszország lett újra testvéri nemzet, hanem aprópénzért, sőt, az aprópénz ígéretéért odaveti magát az azeri diktátor és a török szemkilövető lába elé. A baltás gyilkos kiadatása nem volt kicsinység, lássuk be, mégse kapott érte semmit (nekünk is csak a szégyen jutott) – úgyhogy népünk bölcs vezírének most nagyon kell iparkodnia a seggnyalással. Javasoljuk egy közös Szulejmán–Erdoğan szobor felállítását a Kossuth téren kivágott fák helyére, és ne késlekedjünk a régóta esedékes alkotmánymódosítással sem, amely végre az alaptörvény preambulumába foglalja az eddig elhallgatott történelmi tényt, hogy tudniillik a magyar és a török nép évszázadokon át harcolt vállvetve a züllött Nyugat ellen.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.