Úgy élünk már, mint Moszkvában: újságírót hallgatott le a rendőrség

  • narancs.hu
  • 2016. május 14.

Narancsblog

Nem Ausztria lett itt, hanem Oroszország – de ehhez miért kellett rendszert váltani?

„Bár a hatóságok egybehangzóan tagadják, Csikós Klaudia, a Blikk bűnügyi újságírója és az ügyben gyanúsítottként kihallgatott magas rangú rendőr ügyvédje, Friedman Róbert szerint az iratok egyértelműen bizonyítják: a Nemzeti Védelmi Szolgálat súlyos törvénysértésekkel »vádolta meg« és lehallgattatta Csikóst” – írja terjedelmes cikkében a Népszabadság kiváló bűnügyi riportere, Fekete Gy. Attila. 

Az idézőjelbe tett vád oka az, hogy egyelőre még Magyarországon nem lehet pusztán azért lehallgatni egy újságírót, mert bűnügyi tárgyú cikkeiben többet ír le, mint ami a hagyományosan semmitmondó rendőrségi sajtóközleményekben szerepel.

Friedman az ügy irataiba betekintve egyértelműnek látja a helyzetet: „Azt gyanítjuk, Klaudiát három napig bírói engedély nélkül hallgathatták le.”

A rendőrség persze azt állítja, hogy súlyos belsős nyomozásban volt, saját funkcijaikat hallgatták le, s Csikós csak így, mintegy járulékos szereplőként akadt horogra. Ennyi erővel persze azt is mondhatnák, hogy rossz számot hívott, bocsi. De ennyire rosszat?

false

 

Fotó: fortepan.hu

S akkor még nem beszéltünk az eset már-már tényleg hatalmi pornográfiába hajló fordulatáról: Csikós feljelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészségen a sérelmére elkövetett jogosulatlan titkos adatgyűjtés miatt. „Feljelentését ugyanaz az ügyész utasította el tudomása szerint, aki a forrásai után nyomozott, és aki tudta, hogy őt lehallgatták. (Ezt az újságíró onnan tudta meg, hogy elszólta magát az ügyész.)”

Ez milyen már? Megmondjuk, épp olyan, mint Putyinéknál. S ezért van az is, hogy megint nagy bátran magyar nyelvű plakátokon üzengetünk Brüsszelnek, hogy kopjatok le, mert csak zavarjátok a köreinket. Senki ne áltassa tehát magát tovább egy percig sem, Magyarország választott Brüsszel és Moszkva között. S senki ne húzogassa a vállát, hogy nem én választottam Moszkvát, hanem Orbán, mert az csak magyarázkodás. Annak is elég gyenge.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.