Visszaüt Orbán tébolya: Fico kerítést húzat Pozsony alá – Igen, a magyar határra is!

  • narancs.hu
  • 2016. február 21.

Narancsblog

Persze, mondhatjuk, hogy Szlovákiában választási kampány van, s Fico népszerűsége épp lefelé tendál, de a lényeg az, hogy a Pozsony elé beígért kerítést Orbánnak köszönhetjük.

Hiába minden esemény utáni handabandázás, az ordas nagy kamuzás, miszerint Európa elfogadta a magyar megoldást, az igazság csupán annyi, hogy az Orbán felheccelte visegrádiak vert seregként kullogtak haza az EU-csúcsról. Mondhatni üres kézzel. Orbán elintézte annyival, hogy kettő meg kettő az öt, oszt’ jónapot. Aztán magyarázkodjék a szerencsétlen szóvivője, hogy ez az aláírás nem olyan aláírás, mintha rendes aláírás lenne, hanem olyan, ami nem ér, csak akkor, ha akarom. De szegény Ficónak tényleg alig van két hete a választásokig, s tényleg lefelé tendál a népszerűsége, ő ennyire nem nézhet hülyének senkit. S ehhez képest valóban azzal ment haza, hogy nemcsak Anglia, de gyakorlatilag bárki Európában tetszése szerint kurtíthatja meg a Szlovákiából (Magyarországról, vagy bárhonnan az unióból) érkező munkavállalók szociális ellátását, illetve ő is aláírta szépen a kvótákat is magában foglaló záródokumentumot, mint Orbán.

false

 

Fotó: MTI/Európa Tanács/Zucchi Enzo

 

Mindezzel csak az volt a baj, hogy Robert Fico is épp a menekültáradattal riogatva remélt voksokat gyűjteni a választásokra… Hazatérve kellett hát valami jó nagyot mondania. Nos, azt sikerült neki, hogy: „Készen állunk arra, hogy a szlovák–magyar–osztrák hármas határra rövid időn belül bebiztosítsuk a szükséges technikai intézkedéseket.” Értsd: már holnap kerítést húzunk Pozsony alá, ha akarunk. S ne mondja erre senki, hogy úgysem fog. Mert ha úgy látja, hogy akár egy árva szavazat is múlik a dolgon, ugyan, miért is tétovázna. S lássuk be, azért mond ilyeneket, mert azt hallotta valakitől, hogy a szomszédban nagyon bejött a kerítéshúzás, hogy milyen fene népszerű lett, aki kihúzta… Ja, kérem, ha csak ennyi kell hozzá!

S voltaképp ebben a gesztusban, a Pozsony előtt meredő szögesdrótban teljesedik ki az orbáni kerítéspolitika, hogy tudniillik, előbb-utóbb úgyis a nyakunkra fog tekeredni. E percben elég nyilvánvaló, hogy inkább előbb, mint utóbb.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.