A népvezérek mindig is a nép véleményétől rettegtek legjobban – zártuk tavaly nyáron szerkesztőségi cikkünket, amelyben sorra vettük, hogyan kaszálta el újra meg újra, sokszor már bohózatra hasonlító jelenetek árán a Nemzeti Választási Iroda a vasárnapi boltbezárásról szóló népszavazást. Ugyanez történt a civilek által kezdeményezett „rendszerbontó népszavazással”, amely többek között a kormányzati korrupciónak akart gátat vetni. A Városliget beépítését és az olimpiai pályázatot megakadályozni próbáló népszavazási kezdeményezést pedig a Kúria tette hidegre januárban.
Az MSZP ma újra nekifutott a vasárnapi boltzáras beadványnak, de korábban elképzelhetetlen dolog történt: tucatnyi kigyúrt, kopasz férfi útját állta a szocialista képviselőnek, aki így nem tudta elsőként benyújtani a kérdését. A kopaszok többször is nevetségessé tették magukat a sajtó előtt, de a helyzet nem vicces.
| ||
Vegyük sorra:
1. Miközben a kopaszok fellépése nyilvánvalóan a kormány érdekeit szolgálja, a tagjaik között megtaláljuk a kormánypárt alelnökének magánhadseregeként működő Fradi Security tagjait.
2. A tudósítások szerint a Nemzeti Választási Iroda és a kiérkező rendőrök nem tettek semmit, abszurd módon megengedték, hogy egy csapat önjelölt biztonsági őr átvegye az uralmat egy fontos demokratikus intézmény fölött.
3. A verőemberekkel való megfélemlítés lassan szokássá válik a kormánypártok körében, hiszen korábban is magukat azonosítani nem hajlandó, agresszívan viselkedő izomemberek „védték” például a Fidesz-székházat és később Kocsis Mátét is egy nyilvános rendezvényen.
4. Az egész történetnek megint az a vége, hogy nem lehet népszavazási kérdést beadni egy mindenkit érintő, roppant népszerűtlen intézkedésről.
Ezek egy jól működő demokráciában elképzelhetetlenek.
Az elmúlt hetekben sűrűsödtek azok a jelenségek, amelyek a társadalom szélesebb rétegei számára is érthetővé tették, hogyan kezeli a nyilvánosságot, a jogrendet és a politikai felelősség kérdését a kormány. Ezek persze elvont fogalmak, és sokan sokszor elmondták már, hogy hiába aggódnak sokan itthon és külföldön a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása, a sajtószabadság korlátozása vagy a demokratikus intézményrendszer állapota miatt, ez kevés választót érdekel.
Ebben van igazság, sajnos. Ami viszont ezekből fakad, azt mindenki érti. Mindenki érti, hogy mit jelent Habony Árpád mint olyan. És mit jelent, amikor kormánytagok és más vezető fideszesek elmenekülnek vagy elsunnyogják a választ, ha arról kérdezik őket, kicsoda a titkzatos rugdosódó ember. Mindenki tudja azt is, hogy a kormány hazudik az oktatásról. Hazudik az egészségügyről. És azt is mindenki érzi, rögtön és igen pontosan, hogy mit jelentett az a csapatnyi kopasz verőember a választási irodánál.
Azt jelenti, hogy a hatalom fél. De azt is jelenti, hogy a hatalom csak az erőből ért. Hogy a demokratikus intézményrendszert megerőszakolták, és a tettesek az áldozatot hibáztatják. Hogy nem lehet tenni semmit ellenük, a kurva életbe már.
Ha szerencsénk van, a magyar társadalom azt a következtetést vonja le mindezekből, mint amit a pedagógusok és a diákok, akik késznek látszanak a végsőkig elmenni, hogy békés, demokratikus eszközökkel küzdjenek azért, hogy beleszólhassanak a saját életük alakulásába.
Ha nincs szerencsénk, akkor az erőszakra a társadalom is erőszakkal válaszol majd.
