A megerőszakolt magyar demokrácia

  • narancsblog
  • 2016. február 23.

Narancsblog

Lehet Magyarországon népszavazást kezdeményezni? Lehet. Akkor meg mi van, mi van, a pofádat befogod, vagy hasba rúglak, köcsög! Így kezeli ma a kormány a népet. Mi lesz ebből?

A népvezérek mindig is a nép véleményétől rettegtek legjobban – zártuk tavaly nyáron szerkesztőségi cikkünket, amelyben sorra vettük, hogyan kaszálta el újra meg újra, sokszor már bohózatra hasonlító jelenetek árán a Nemzeti Választási Iroda a vasárnapi boltbezárásról szóló népszavazást. Ugyanez történt a civilek által kezdeményezett „rendszerbontó népszavazással”, amely többek között a kormányzati korrupciónak akart gátat vetni. A Városliget beépítését és az olimpiai pályázatot megakadályozni próbáló népszavazási kezdeményezést pedig a Kúria tette hidegre januárban.

Az MSZP ma újra nekifutott a vasárnapi boltzáras beadványnak, de korábban elképzelhetetlen dolog történt: tucatnyi kigyúrt, kopasz férfi útját állta a szocialista képviselőnek, aki így nem tudta elsőként benyújtani a kérdését. A kopaszok többször is nevetségessé tették magukat a sajtó előtt, de a helyzet nem vicces.

false

 

Fotó: MSZP

Vegyük sorra:

1. Miközben a kopaszok fellépése nyilvánvalóan a kormány érdekeit szolgálja, a tagjaik között megtaláljuk a kormánypárt alelnökének magánhadseregeként működő Fradi Security tagjait.

2. A tudósítások szerint a Nemzeti Választási Iroda és a kiérkező rendőrök nem tettek semmit, abszurd módon megengedték, hogy egy csapat önjelölt biztonsági őr átvegye az uralmat egy fontos demokratikus intézmény fölött.

3. A verőemberekkel való megfélemlítés lassan szokássá válik a kormánypártok körében, hiszen korábban is magukat azonosítani nem hajlandó, agresszívan viselkedő izomemberek „védték” például a Fidesz-székházat és később Kocsis Mátét is egy nyilvános rendezvényen.

4. Az egész történetnek megint az a vége, hogy nem lehet népszavazási kérdést beadni egy mindenkit érintő, roppant népszerűtlen intézkedésről.

Ezek egy jól működő demokráciában elképzelhetetlenek.

Az elmúlt hetekben sűrűsödtek azok a jelenségek, amelyek a társadalom szélesebb rétegei számára is érthetővé tették, hogyan kezeli a nyilvánosságot, a jogrendet és a politikai felelősség kérdését a kormány. Ezek persze elvont fogalmak, és sokan sokszor elmondták már, hogy hiába aggódnak sokan itthon és külföldön a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása, a sajtószabadság korlátozása vagy a demokratikus intézményrendszer állapota miatt, ez kevés választót érdekel.

Ebben van igazság, sajnos. Ami viszont ezekből fakad, azt mindenki érti. Mindenki érti, hogy mit jelent Habony Árpád mint olyan. És mit jelent, amikor kormánytagok és más vezető fideszesek elmenekülnek vagy elsunnyogják a választ, ha arról kérdezik őket, kicsoda a titkzatos rugdosódó ember. Mindenki tudja azt is, hogy a kormány hazudik az oktatásról. Hazudik az egészségügyről. És azt is mindenki érzi, rögtön és igen pontosan, hogy mit jelentett az a csapatnyi kopasz verőember a választási irodánál.

Azt jelenti, hogy a hatalom fél. De azt is jelenti, hogy a hatalom csak az erőből ért. Hogy a demokratikus intézményrendszert megerőszakolták, és a tettesek az áldozatot hibáztatják. Hogy nem lehet tenni semmit ellenük, a kurva életbe már.

Ha szerencsénk van, a magyar társadalom azt a következtetést vonja le mindezekből, mint amit a pedagógusok és a diákok, akik késznek látszanak a végsőkig elmenni, hogy békés, demokratikus eszközökkel küzdjenek azért, hogy beleszólhassanak a saját életük alakulásába.

Ha nincs szerencsénk, akkor az erőszakra a társadalom is erőszakkal válaszol majd.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.